Ha valaki kezébe veszi Polcz Alaine legújabb könyvét, s annak tartalomjegyzékében rábukkan arra, hogy " Az olvasásról..." címmel szerepel itt valahol egy szöveg talán önkéntelenül odalapoz, hogy kulcsot találjon a kötethez, ám csalódni fog, mert ebből az írásból nem lehet kiolvasni a művek poétikáját, de sokkal többet kap ennél, ha esetleges elvárásai módosulnak is, egy szenvedélyes olvasó élettapasztalatát a könyvről. " Ha kevés idő van - mindig kevés időm van -, megengedek magamnak, mondjuk, egy óra olvasást. Nézem az órám: még tíz perc. Alkuszom magammal. Na, még csak öt perc, aztán még egy fél oldal - könyörgök magamnak." (70 - 71. ) A könyv ciklusaiból, csak az első tartalmaz a novella műfajába sorolható írásokat, a többi szöveg esszé, mégis a gondolatok áttekinthetőségével és személyességével képesek magukkal ragadni, hogy olyan szenvedéllyel olvasódjanak, mint íródtak. A mintaolvasó számára sugallt olvasói magatartás a művészet Rilke-i felfogásából, annak hatásában életformáló erejéből ered. "Én nem csak az vagyok, aki voltam, hanem mindaz vagyok, amit szenvedéllyel olvastam. És így gyűrűzik tovább a kör, mert abban, amit írok, az is benne van, amit olvastam, s írásomon keresztül talán mások is, megélnek egyet s mást amit én olvastam." ( 74.) Fikció és valóság kettőssége egységgé válik szemléletében, mert tájak és élmények színét egyként alkotja maga a tárgy és a hozzáfűződő olvasmányi, intellektuális háttér. Reflexióknak nem nevezhetők, mert nincs meg bennük a vizsgáló szubjektum és objektum kettéválasztása, a két elem együttese formálja az egyént, képezi a pszichikai tudatot.
Innen visszafelé olvasva az első három novella, önéletrajzi jellegén túl egy szellemi teret rajzol meg. Az Egy ház és lakói... -ban a ház történetéhez szorosan hozzátartoznak a benne élők alkotásai, művei, s a ház gazdájának sorsa, aki lehetővé tette ennek a világnak, miliőnek a megszületését. A tulajdonos Lóránt bácsi halálával együtt ez a világ is eltűnik. Ugyanígy tűnik el az alkotás megbecsülése a festőnő egyszer kiállított képeivel és a barátok, a férj 56-os forradalom utáni üldöztetéseivel. Ennek a polgári humanista szellemiségnek az eltűnt horizontjából íródnak az esszék, ez tartja fenn a hitet az élet szépségében és értelmében. Léteznie kell egy intellektuálisan feltérképezhető rendnek, mely lehetővé teszi a bölcselkedő beszédmódot. Ez a bölcs összegző beszéd határozza meg a Tűnődések stílusát. Az esszék ezért mindig személyesek, a rendet az egyén kiküzdheti magának, van a létben egy elérhető lényeg, még a legvégletesebb helyzetekben is. " A háborúban van kollektív és egyéni sors, és van vak véletlen." A személyiség védelme mellett a látásmód meghatározójegye még a nőiség. Junggal együtt vallja Polcz Alaine, " a kor szellemiségét a nők formálják ( a férfiakon keresztül). " ( 78. ) A legfontosabb szerepet a kor meghatározásában a férfi és nő legbensőségesebb kapcsolata a szerelem játssza. A szerelem, amely súlyos válságban él. " A szerelmi szabadosság degradálta az érzelmeket, de még a szeretkezés kultúráját is. Eltűnt a lélek, az érzelem, az eros, a filia, az agape, a caritas - és maradt a szex. " ( 80. ) A felsorolt fogalmak a szépségről alkotott, ógörög és latin érzelmi élet kulcsszavai, a teljes szerelem leírását adják, ezeknek a személyes életből való eltűnése képtelenné teszi az egyént a transzcendencia megélésére. " A földi szerelem előképe, mintaképe az isteni szerelemnek; a másik felé fordít, megnyit és önmagunkból kilépésre késztet. " ( 81. ) Az egyén belső rendjének megléte nélkül, amit ezek a fogalmak építhetnének fel, kívülről érkezhet csak a szerelmet formáló erő, ha kívülről jön valami, akkor el is idegeníti az érzést magát. Ami leginkább képes előidézni a változást csupán a csapás maradhat, a vírus képében. A XX. századi szerelem meghatározó képévé válik a betegség, ezzel tartalmi összefüggésben gondolhatunk Susan Sonntag könyvére " Az AIDS metaforáira" .
" Nem központi szervezések, hanem egyének, kis csoportok változtathatják meg a világot; - minden téren többre becsülve az etika követelményeit, az igazságot és a szeretetet. " ( 69. ) Ragaszkodva a klasszikus értékekhez az egység társadalmi szinten is megvalósíthatónak tűnik, a partikularitás a kisebbség terén felszámolható. Az egyén kapcsolataival bármilyen szférában képes egy olyan fogalmi háló megalkotására, amellyel lefedhető marad a lét. Erkölcsi világrend, kint és bent, a nő és a halál, a fogalmak amik a beteljesedő élet útján vezetnek. Az élet, önmaga zárlata, a halál felől, annak perspektívájából lesz értékelhető létezéssé. A szöveg beszélője szerint a ma embere a halállal sem bánik jobban, mint a szerelemmel vagy más értékrendszerekkel. A jól megszerkesztett kötetben a Tűnődések záró darabja tárgyán keresztül vezet át a Halál ösvényei ciklusba. Ez nem más, mint a test; a Szozopolban - Mártával... a női testeket rendszerezi, egy nudista strandi élmény kapcsán. A női testek antropológiájának leírásával a sorsok is sejthetőkké, előre leírhatókká válnak. Már a szerelemről szóló szövegben feltűnt az emberről alkotott kép megkonstruálásában fontos a test és lélek kapcsolata, a két szubsztancia meghatározza egymást. Így a már lélek nélküli testnél, a halott testénél, a gyászszertartás ezt a kapcsolatot szenteli meg, készíti elő az új lélekállapotot. Ma " A cél: visszaadnia halál méltóságát, segíteni a beteget (és a családot) szerettei körében meghalni, teljessé téve az élet záró szakaszát. Mert: " Az ember elfeledte, hogyan kell meghalni, mivel nem tudja, hogyan éljen" - mondja Rousseau. " ( 121. ) A gyásznak kellene visszaállítani a méltóságát, mert már nem tudunk, és nem is akarunk gyászolni. A városban a temetés nagyüzemivé vált, még a falu áll benne egy humánusabb hagyományban, amely nagyobb tisztelettel bánik a halottakkal. A halállal való kapcsolatban sokkal természetesebbek a nők, pszichikumuk következtében, sokkal inkább képesek a fájdalom elviselésére, a tűrésre. Nőiségük a halállal szemben princípiumként szerepelhet, többet lopva a szeretetből a puszta elmúlásba.
A jelen horizontja, mintha minden hagyományát elvesztette volna, megfosztva összes szakrális és transzcendens tevékenységétől. " Ha az emberi cselekvéseknek nem volnának következményei pszichés vonalon is, a cselekvő számára is, az egyrészt ellentétes volna az ok-okozati kapcsolattal, a törvényszerűségbe ágyazott természeti világgal, a történések általános szabályaival, másrészt alapvetően megkérdőjelezné a cselekvés, a személyiség morálját, olyannyira, hogy értelmét vesztené. " ( 142. ) A beszélő számára létezik a létben a bűn - bűnhődés - megváltás bejárható útja, ez vezethet vissza az élet értelmes megéléséhez, s futtathatja a létezést a halállal a transzcendens szférába. " Úgy gondolom, azt tapasztaltam, hogy a haldoklók számára a legtökéletesebb ima a Mi Atyánk. " ( 172. ) A humanista keresztény értékek vonzásában élő számára elérhető marad ebben a felfogásban a teljes élet, sőt az ebben a hagyományban álló a jelen sivárságában, még inkább szomjúhozza a létezést, ami ilyen formájában gyakran megélhetetlennek tűnik; vigaszként a szépség alakváltozatait tartva fenn, bízva a hit, a szó és művészet erejében, az olvasó horizontját a transzcendencia felé tágító írás hatalmában, aminek nagyon szép példája e könyv maga. ( Jelenkor. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése