2012. máj. 2.

Határ Győző: Kövek


Siklós Istvánnak

halál után a lélek
kristállyá változik
lehagyja tenger lének
só háborgásait

kijár a jóslatoknak
a meghazudtolás:
nem jő sem ez sem az – csak
kristályüvegpalást

kristályüvegpalástban
a lélek újra kő
a túlontúli Másban
formáját fellelő

ha baj mi volt megrázta:
rovátkás erezet
s az elkéklő barázda
a jól hurcolt kereszt

a lét viselt keresztje!
szüléje-vádoló
dühének sűrű gesztje
a felgyémántoló

érzékeny granulákban!
A kín: a diorit
Tettenértén a pátban
itt sújtatott porig

itt átpillog telérén
a csorbult akarat
- csodálkozása vérén
a megfolyt kvarc alatt

Kik egy-holtágban éltek
egymást körülközik
ha gőgös volt a lélek
az itt a markazit

Jegyzi lelke-smaragdja:
epés volt keserű
de lápisszá maratva:
maga volt a derű

Jáspis ha csalafintán
alakította magát
s Gonoszra vall ha mintán
csikart a csík agát

Csillagzafír a tékoz
kegyosztó kerubim
s öreghez-ivadékhoz
jó – az ma a rubin

Lánylélek: szende holdkő
Berill: kamasz-komor
fél-férfi! Lelke-öltő
fekete karneol:

a gürc megfáradása!
s ha még hazátlan is?
lelkes topáz-omlásba’
szikrázó szárdonix

Az első nagy üvegség
még fojtó szüntető
de látja Átalestét
s megérti: újra kő

a kő üvegkristálya!
tüzét már úgy veti:
a prizma átaljárja
s törése kőzeti

A Fösvény lélekásvány:
viaszkép kalcedon
s a kalci hídpallásán:
Hiú Sztalaktikon!

A tengő turmalinban
tar lelkek szerteszét
- a gnájszon visszalobban
a görcs érzékiség

- ametiszt a Gyanakvó
- krizoberill a Vad
- a Lébácska a napkő
az örök áldozat

gyűrődnek-ülepednek
Prédák és Orozók
Lápiszlazuli medrek
akvamarinja zúg:

a kőmerev merengés
átlókkal szabdaló
homálya megdereng – és
már mind: Magánvaló

Mi lélek volt: kristályba
ürült emlékezet
már geometriája
más szemcseszerkezet

már annak sem tudója
kőtérben-térközön
özön könny kicsapódva
mint lesz özön közöny

a kristálytérbe térve
ha elnehezedett:
zárvány az ömledékbe’
titkával erezett

leszálló mágnes élet
delejtű-álomig:
lapok villognak élek
- alá a tárna éjnek!

halál után a lélek
kristállyá változik

(Forrás: Magyar Napló 1994. szept.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése