2012. máj. 2.

Josef Václav Sládek (1845-1912): Egy puszta, szürke síkon át



Egy puszta, szürke síkon át,
bolygó lovas, ügettem,
sehol se volt virág, csupán
homok s felhők felettem.

Nem volt csoda, hogy bú zilált
a késő éjszakában,
nem volt csoda, hogy veszni már
villámcsapásra vágytam.

De mint acél a fellegek
álltak és álltak ott csak,
s köröttem kék lidérctüzek
lobogtak, csak lobogtak.

(Ford.: Vilola József)
(Forrás: Cseh költők antológiája 114. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót, az életrajzokat és a tanulmányt írta Zádor András - Kozmosz Könyvek 1980.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése