Egy puszta, szürke síkon át,
bolygó lovas, ügettem,
sehol se volt virág, csupán
homok s felhők felettem.
Nem volt csoda, hogy bú zilált
a késő éjszakában,
nem volt csoda, hogy veszni már
villámcsapásra vágytam.
De mint acél a fellegek
álltak és álltak ott csak,
s köröttem kék lidérctüzek
lobogtak, csak lobogtak.
(Ford.: Vilola József)
(Forrás: Cseh költők antológiája 114. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót, az életrajzokat és a tanulmányt írta Zádor András - Kozmosz Könyvek 1980.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése