Nyéki Vörös Mátyás (1575 k.-1654): Egy szentelt vitéznek készülőt-fújó trombitája az emberi gyarlóságról

Szegény gyarló ember, jaj mely nyomorúlt vagy!

Nem ládd-e nyavalyád, mindenfelől mely nagy?

Bár látnál dolgodhoz amíg az úton vagy!

Írnád rációdat, mert számadásod nagy.

Látod jól, mindennap esendő példákban,

Hogy a Halál siet, nem késik dolgában;

Akit elől utól talál, halójában

Kerget kegyetlenül, s nehéz rabságában.

.           .           .           .           .

Mit gondolsz, ki a bünt mint a vizet iszod;

Talán azt tudod, hogy nincs itélő bíród;

Vagy hogy e világot mindörökké bírod;

Életedet mindjárt hogy meg nem jobbítod?

Vagyon-e híreddel, hogy készülőt fúttak?

Készen a trombitás, majd indúlót fújnak,

El kell menned, elhidd, bizony itt nem hagynak.

Mint lesz dolgod, hogyha készületlen kapnak?

.           .           .           .           .

Kegyetlenek pedig ott a tömlöctartók:

Szépen ők nem szólnak, mert igen káromlók.

Akármint sírjanak ott a szegény rabok,

Nem lészen ott aki könyörüljön rajtok.

Egy csöpp víz sem lesz ott, akármint szomjúzzál;

Párna-zsák is nincs ott, amellyen aludjál;

Vagy egy percentésig hogy köztök nyughassál:

Mer ott egyéb nincsen örök vaj, óh- s jajnál.

Régi adósságid írva előhozzák,

S amennyi summával tartozol, meglátják.

Uzsorával tőled azt mind megkívánják.

Ha meg nem fizethetsz, bőröd is levonják.

.           .           .           .           .

Penitenciára, amíg időd vagyon,

Addig viselj gondot, dolgod míg jól vagyon:

Elrántják a gyékényt, melly alattad vagyon.

Csak úgy élj, utánnad hogy minden jót mondjon.

Abban bizonyos vagy, hogy meg kelljen halnod:

De idejét, helyét annak nem tudhatod.

Kemény számadásra elő kell állanod:

Ezer szóra sem lesz egyet mit mondanod.

Vigyázz dolgaidra hát, s légy igen készen,

És e trombitaszó találjon oly hitben:

Hogy mihelyt megvirrad, indúlhass örömben,

S jól éltedért kedves fizetésed légyen.

.           .           .           .           .

Éhezőknek ne szánd, szegd meg kenyeredet:

Gyakorta a szegény rabok tömlöcöket

Meglátogasd, osztán a kór-betegeket:

És a meghóltaknak eltemesd testöket.

Rongyost ruházz, mutasd keresztyén vóltodat:

Ne egyék csak férgek sok takarmányodat:

Ne töltsd csak duskára sok hordó-borodat:

Ne tartsd mint rabodat szegény jobbágyodat.

Pogány módra meg ne rontsd a törvényeket:

Oltalmazd az árvát és az özvegyeket:

Cseléded közt csinálj istenes rendeket:

Mert megkéri Isten kezedből lelkeket.

Egész életednek teljes napjaiban,

Vagy eszel, vagy iszol, vagy nyugszol ágyadban,

Éjjeli nappali sok fáradságidban;

E trombitaszóra vigyázz dolgaidban.

.           .           .           .           .

Tenéked is fel van téve a jutalom,

A mennyországbéli boldog nyugodalom.

Fussad jól pályádat: s ez a birodalom

Néked megadatik, igaz hittel vallom.

(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 73-75. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)