Messze hajnali csönd ül a mezőn,
csupán rög pendíti meg a fémet –
mélyre görnyedt háttal roskadt öreg-
ember áll ásóval a kezében.
„Öreg, mondd, hol fekhet a barátom?”
- Ki volt? –„Hát ember volt, mint én vagy te.”
- Mitől halt meg? – „Meghasadt a szíve,
mert hűtlenül elhagyta kedvese.”
- Mikor halt meg? – „Nem is olyan régen.”
- Hát biz nem tudom, hogy merre fekhet,
mert itt olyat, kinek szíve hasadt,
az úr akár pár ezret is lelhet.
(Ford.: Fábián László)
(Forrás: Cseh költők antológiája 107. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót, az életrajzokat és a tanulmányt írta Zádor András - Kozmosz Könyvek 1980.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése