Szőke szálai szerte szállnak,
mint szélzilált kalász az érett táblán.
Fejét párnába fúrja, úgy szuszog,
fogom kezét, s őrködöm tarka álmán.
Mit álmodik ? Ha néha rebben,
mint gyors verébraj, riadva fordul,
majd újra gyors mosoly. De lám a szája rándul
s szeméből már a könny majdnem kicsordul.
Ki érti ezt ? A gyermek álma
elmúlt napok színes csalóka tükre.
Megfejteni én sem tudom, csak nézném
az ágy szélén. Csodálnám mindörökre.
(Forrás: Kaláka 2006. jan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése