2026. máj. 4.

Thaly Kálmán (1839-1909): Ifjú gróf Nádasdy Ferencnek,

 Grimm Vince litográfiája
midőn 
Kisfaludy Károly sirszobrát megkoszorúzá.
Pest, december 12. 1859.
(Vonatkozással Tompának „Pusztuló erdő” című költeményére.)

Ne zöngjetek: pusztúl az erdő,
A régi tölgy korhad, kidől,
S csak csenevész cserj, satnya sarjak
Fakadnak aggott törzsiből;
S hogy így a büszke bércvadonnak
Helyén maholnap lész’ avar,
s a gyáva bokrok meghajolnak
Ha köztük a szélvész kavar…

Ne féltsétek hazánk jövőjét:
Ép még a sarj: az ifjuság!
Ván törzs ha dül: nyomán virulván
Nő új sudar, szép lombos ág.
S az új deréknak sarjadása
Reményt igér, századra szól:
Megküzdend egykor a viharral -
Nem fél nehéz csapásitól.

A vén fa törzsét bár szu örli:
Az ifju sarjban ép erő;
S a százados tölgy árnyokában
Magasba vágy, egekre nő…
Óh, én nem félek pusztulástól,
Én bizton nézem a jövőt:
Álland az erdő büszke disszel --
Emelve még a bérctetőt!

Nem törpülendnek el növési,
A rengeteg nem lesz avar:
Hisz ép a sarj, hisz ifjuságunk
Romlatlan, edzett, és… m a g y a r:
Mutatok egy szép ifju szálat,
Koronás nagy csernek fiát:
Nézzétek őt, jövőnk reményét -
Hazánk lelkes N á d a s d y á t!

Nézzétek őt: ez ifju hajtás
Jövőnknek biztos záloga:
Hogy el nem veszhet a nagy erdő -
E drága sarj meggyőz   m a g a!
Ő rajta csüng most ifjuságunk,
Mindannyian szeretjük őt:
Hozzá – szivünknek kedvencéhez -
Csatolva szépet és dicsőt.

Nagy honfiúnak nemzedéke,
Nagy honleány szülötte ő:
S nemes fajának már sajátja
A tiszta érzés, tetterő.
Dicső apák nyomában indult,
Itt sast nemzének a sasok;
- Óh bár hazánk szép erdejének
I l y e n  diszsarja volna sok!

Ajkán csupán magyar szó zendül,
Keplében hű magyar sziv él,
Sötét szemében nagy jövőnek
Fényes hajnalsugára kél;
De ő  k ü l s ő l e g  is magyar… kis
Kalpagján kócsagtolla leng,
Magyar szivét dolmány takarja,
Érc-sarkantyú siralma cseng.

Nőjj régi törzsnek ifju sarja!
Kiméljen a vihar, veszély!…
Szeresd a földet a mely éltet,
H a z á d b a n  és  h a z á d n a k  élj.
Igy lészen áldott életpályád,
Repkényen jársz, s virágokon:
És mint vagy mostan mi  r e m é n y ü n k -
Lész  b ü s z k e s é g ü n k  egykoron.

Forrás: Thali Kálmán : Kárpáti kürt. Költemények. 2. bővített kiadás a szerző arcképével. Pest, 1860. Kiadja Pfeifer Ferdinánd. Fogarasföldi gróf Nádasdy Ferencnek, Magyarország egyik leglelkesb ifjának honfiúi buzditásul, s tisztelete, és szeretete jeléül ajánlja a SZERZŐ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése