I.
Nem, nem, mi el nem válhatunk,
Tőlem te nem szakadsz!
Lelkem lelkedhez forrva van:
Ha mégy, veled megy az.
S mi itt marad belőlem, az
Lelketlen árny leszen,
Mellyet megszánván a halál
Sírjába elviszen .
II.
Ha meghalok, tedd meg leány
Szívem kivánatát:
Ültess sírom fölé könyűd
Ápolta rózsafát.
Könyűd, ha szívedből jöend,
A rózsa fölvirúl,
S virulni fog kéjül nekem
Elhervadhatlanul.
Forrás: Pesti Divatlap 32-dik sz. – Szépirodalmi közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében. Második félévi folyam. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1847. August. 5-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése