Beteltem e lármás világgal…!
Vigalma már unalmat ad;
Olcsó örömpohára nem kell!
Megkeseríté ajkamat.
Mint útazót árnyas berekbe,
Vágyam szelidebb körbe von:
Csendes, boldog családi élet,
Feléd, feléd sohajtozom!
Lelkem, mint nyugvó hárfa ollyan,
Hurozva van, mégsem zeneg;
Ah, mert hiányzik a szelid kéz,
Melly nyájasan pendítse meg!
S melly szólna házi boldogságról:
Igy elvész annyi szép dalom!
Csendes, boldog családi élet,
Feléd, feléd sohajtozom!
Egy lelkes, jó nőt adj nekem csak,
Nem kérek, oh sors! egyebet,
Egy lelkes, szép nőt; és ölébe
Két szöszke, csacska gyermeket!
Ah…! e kép úgy ringatja lelkem:
Mint madárt szellő a galyon;
S csendes, boldog családi élet,
Feléd, feléd sohajtozom!
Én lennék a vihartürő cser,
Ifjú repkény szép hitvesem:
Rám-folyna hűsége- s karával,
S minő kéj lenne: védenem!
Nincs senkim most az emberek közt,
Ő lenne nő, barát, rokon;
Csendes, boldog családi élet,
Feléd, feléd sohajtozom!
Nyájas kandallóm, kis szobámban
Világot áraszt s meleget;
Világ- s meleggel töltené be
Szerető lelke lelkemet!
S lenne két szép, fehér galambunk:
Megelégedés, nyúgalom…
Csendes, boldog családi élet,
Feléd, feléd sohajtozom!
S a két szép gyermek! kis fiammal
Futosva fűzfa-paripán:
Játszván a bábuzó leánynyal,
Kiáltoznák: apám, apám!
Majd veszszőcskét törvén kezökbe:
Futnék, - hogy üzennek nyomon;
Csendes, boldog családi élet,
Feléd, feléd sohajtozom!
S mennyit regélnék este! – s álom
Nyomván el anyjok kebelén:
A felpirúlt forró kis ajkat
Csókomban megföröszteném.
Ah, nyájas, messze képek…! búsan
Ülök most az esthajnalon;
S csendes, boldog családi élet,
Feléd, feléd sohajtozom!!
Forrás: Pesti Divatlap 27-dik sz. – Szépirodalmi közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében. Második félévi folyam. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1847. Julius 1-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése