IDE ÉN…
Ide én, a mint ezt látom,
Toronyőrnek jöttem el:
Fecskefészek lesz lakásom. –
Nincs alant számomra hely.
Gyönyörü padlásszobám van!
Ablakom felhőkig ér,
S közelében éji dalt zeng
Egy szerelmes denevér.
Háborgasson! hisz alunni
Toronyőrnek nem szabad:
Virasztok – s ha óra hangzik,
Elkiáltom magamat.
Hogy magyar van, ugy se tudják
Ezen túdós emberek:
Legalább pár felriasztott
Sógor, hadd tanulja meg!
NINCS A SZÓBAN…
Nincs a szóban istenáldás,
Béke nem borúl reád:
Hogyha ingerlő leány mond
Nyugodalmas éjszakát.
Puha ágyam megvetette –
S a szomszédba lebben át.
Köszönöm kaczér leány a…
Nyugodalmas éjszakát.
Tele lesz e szoba verssel;
Nem kimélhetem falát –
meg kell énekelnem ezt a
Nyugodalmas éjszakát!
Falra mázolt firkantásom
Holnap majd visszahangot ád:
Szidni fogsz. Minek kivántál
Nyugodalmas éjszakát?
Forrás: Pesti Divatlap 37-dik sz. – Szépirodalmi közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében. Második félévi folyam. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1847. Septemb. 9-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése