Megjöttetek? de már, de már
Gazdag leszek, gazdag vagyok:
Lám, a szerencse rám talál,
Hozzám kapnak az aranyok.
Isten hozott, sápadt fiuk!
Szinünk, nevünk ugy is rokon:
Nosza, ki, hogy’ segítni tud,
Segitsetek bátyátokon.
Régen, s nagyon szeretlek én,
Távolban is szerettelek,
S hej, beh sokat törém szegény
Fejem, míg lebüvöltelek!
Ne féljetek, ne fussatok,
Ne, mint az a gaz nép tavaly:
Alighogy békopogtatott,
Megint elszéledt csakhamar.
Ne féljetek, nem bántalak,
Nagyon szelid ember vagyok,
Csendes fiókban tartalak,
Hol nincsenek több aranyok.
Sőt még, ha épen mondanám
Bolond fővel, hogy menjetek,
Se hajtsatok semmit reám,
Az istenért! ne higyetek.
Sőt még, ha elküldenélek,
Se essék az nektek zokon,
Ha az ajtón kivetélek,
Jőjetek be az ablakon.
Ollyankor inkább híjatok
Több társat is segíteni,
Hogy, ha ismét útat adok,
Ne birjalak elküldeni.
Inkább… de mit beszélek én,
Eszembe jut Peru s hazám;
Mért mindenik ollyan szegény?
Pedig aranyja sok van ám.
Talán biz az arany ma már
Holtig-szegénységnek jele?
Csak gúnyol a világ, talán,
Szegény magyar költőt vele?...
Megfelelnék, de mit érne?
Elhal bennem a felelet. –
Jó atyafi, itt a pénze,
Kérem az adóslevelet.
Forrás: Pesti Divatlap 28-dik sz. – Szépirodalmi közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében. Második félévi folyam. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1847. Julius 8-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése