Unalom porlott a szörnyü cinteremben,
Egy rostély alól zöldesen kandikált egy arc
Megindult a kőtornácon és penészbe botlott a szeme
Egy roppant sasorr mének friss szagára éhezett
S az éccaka csak vitte a gazdátlan udvaron
Patkók hetyke árnyékát leste a homokban,
De egy szemtelen kakas álmatlan torkán
Uj dallamok szóltak s a szerpentin porszürkés
Szallagján egy vörös is ott már mozgott:
Hajnali fuvallat benzinszagot küldött:
Gőgös fordulókban sziszegett egy anachronisztikus autó-
A cinteremben most vak szeszély ablakot nyitott
A páncélzat megzördült, egy véletlen bocsánatot is kért
S a hajnal már bátran és szabadon
Rikoltott egy menzi madár ébredező csőrén.
Forrás: Képes Hét 3.
évf. 6. sz. 1930.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése