Mécs László: Élünk ám még cimbora!

Harmincon tul

rájösz arra, hogy az élet: az ember tragédiája.

Ettél a tudás fájáról, kinyilt szemmel látod fájva,

hogy Valaki a világon jár, kezében bomba van,

örömeink alá rakja s tovább megyen gondtalan.

Ágybafekszel:

hogy habtalan csend-vizekre vinne ágyad csónak-váza

s rájösz arra, hogy az ágyad jól alá van már aknázva

kinos halálfélelemmel, szorongással, eleven

szivverésed lesed halál-pózban fekve mereven.

Rájösz arra,

hogy alá van már aknázva: a bölcső a sirhalommal,

virágod a hervadással, szerelmed az unalommal,

örömeid buval, bajjal, bakacsinnal biborod,

kurjantásod jaj-sóhajjal, ecettel az óborod,

jó a rosszal,

tavaszod az ősszel, téllel, hajnalod az éji holddal,

ifjuságod a vénséggel, mennyországod a pokollal,

szép országod árulással, csalódással terveid

ahova lépsz, bajt borzongnak szagló, látó szerveid.

Gyanutlanul

célt kovácsolsz, hősnek indulsz erre, arra nagy titokban

s alamuszi mód, hang nélkül itt is, ott is bomba robban:

egy virágból, vágyból, célból füst, hamu és por leszen.

Látnok lettél, béna bölcs, mert élsz, de ugy mint a lesen.

Az a legény:

irigylendő, sérthetetlen, pogány, mokány, betyárfajta,

ki nem tudja, milyen átok teljesül be egyszer rajta,

s hogy a vágyak, utak, álmok, hidak alatt bomba van,

aknák felett biztosan jár, fütyörészve, gondtalan.

Az a legény:

ötven évvel, hatvan évvel sövényt ugrik, májust kerget,

földi csodák csődörére lasszót hajit, szerel nyerget,

öntudatlan, boldog, szemén rozsaszinü pápaszem,

minden rózsa szagos néki, izes minden málnaszem.

Ilyen a legény:

nem vagyok már, nem vagy te már, a fekete örvényt látva

kapaszkodnánk szalmaszálba, bölcseletbe, angyalszárnyba,

a szentségbe, barátságba s bár hordónknak nincs bora,

koccintsuk a szivünk össze, élünk ám még cimbora!

S hogyha élünk,

szeretünk is s ha szeretünk: fel nem robbant, sérthetetlen

hordónk van még, a Szeretet örök-ömlőn, csapraverten,

bár lepkénknek, virágunknak, álmunknak nincs himpora:

koccintsuk a szivünk össze, élünk ám még cimbora!

Forrás: Képes Hét 3. évf. 5. sz. 1930.