Én tagadója
vagyok a tavasnak!
Ennek a kócos
vig-szemü ravasznak,
ki holdvilágot
akaszt fel az égre,
száz friss virágot
csempész ki a rétre,
Uj zenét zenget
gyöngyvirág-haranggal;
nem fordul feléd
sohase haraggal,
sőt száz ígéret
fényét küldi néked,
míg a napot is
lázas szemmel nézed.
Illatot hoz és
álmot szór a szél
az este száll, egy
bus tücsök zenél…
- és szivedet a
hold felé kitárva
sóhajos vágyad
száll az éjszakába –
Száz virág szirmát
szórja a szemedbe
és lepkeszárnyon
eltünik nevetve.
Nyoma sem éri
szomoru szavadnak!
Én tagadója
vagyok a tavasznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése