Ha van hit, mely
bennünket e világon
Megmenthet a pokoltól, -
nem lehet más,
Mint amely a becsület
istenének
Érzelemben és tettleg
áldozik.
E hit nélkül minden
társas viszony,
mely az emberek lelkét
egybefűzi:
Csupán csak önzések
szövetkezése,
S bizony mondom, hogy ez
bálványimádás.
Az elvrokonság, máskép
csak palást,
Melynek külsejét
angyalok szövék,
De béllését az ördögök
csinálták
Ráirván: „mutare
consilium”
Igaz rokonság szellemek
között
Akkor van, ha szivök
vallása egy:
Ha vakbuzgón járják a
templomot,
Hol a becsületnek szent
mérlegén
Az emberek nagysága méretik.
Forrás: Petőfi a magyar
költők lantján – Versek Petőfiről -
Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros
Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése