Az asztalomon paraszti csokor,
Bazsalikom, viola, szarkaláb,
Szemét vidító, kedves, egyszerű
Mezei tarkaság.
Már három napja itt áll a csokor,
De csak ma vettem észre a szelíd
Virágok tiszta, jó lehelletét
És boldog színeit.
A bazsalikom csipkés levelét
Ujjheggyel gyöngéden megdörzsölöm,
Mint parasztnéne szokta, ha belép
A templomküszöbön.
Hányszor láttam gyerekkoromban ezt,
A hűvös templom fehérre meszelt
Tornácában, mikor már odabenn
A kántor énekelt.
Lehajtom tenyerembe a fejem,
Be régen is volt! Hej, azóta hány
Istennek s hány ördögnek jártam én
Tornácos ajtaján!
Jó a virágnak. A bazsalikom,
Míg el nem hull, mind csak virág marad,
De jaj az ember mennyi rosszat ér
Rossz élete alatt!
Voltam én is, mint más, bolond király,
S bolondabb koldus, - voltam gyilkos és
Áldozat, kinek szívébe szaladt
Tövid s megállt a kés.
És lettem fáradt, fás lélek, akit,
Ha elé teszik, se hat meg virág
Három napig, akkor meg hirtelen
Másik végletbe vág.
És zokog egy felhorzsolt illaton,
Mert vesztett édent éreztet vele
Az egyszerű parasztbazsalikom
Semmi kis levele.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 35-36. old. – Népművelési Propaganda Iroda
1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése