Vitézek mi lehet
E széles föld felett
Szebb dolog a végeknél?
Holott kikeletkor
A sok szép madár szól,
Kivel ember ugyan él:
Mező jó illatot,
Az ég szép harmatot
Ád, ki kedves mindennél.
Ellenség hirére
Vitézeknek szíve
Gyakorta ugy felbuzdúl;
Sőt azon kívül is,
Csak jó kedvéből is,
Vitéz próbára indúl;
Holott sebesedik,
Öl, fog, vitézkedik,
Homlokán vér lecsordúl.
Véres zászlók alatt
Lobogós kópiát
Vitézek ott viselik:
Roppant sereg előtt,
Távol a sík mezőt
Széllyel nyargalják, nézik.
A párducz kápákkal,
Fényes sisakokkal,
Forgókkal szép mindenik.
Jó szerecsen lovak
Alattok ugrálnak,
Hogyha trombita riadt;
Köztök ki strását áll,
Ki lováról leszáll,
Nyugszik reggel, hol viradt,
Midőn éjten éjjel
Csata viseléssel
Mindenik lankadt fáradt.
Az jó hirért, névért,
A szép tisztességért,
Ők mindent hátrahagynak:
Emberségről példát,
Vitézségről formát
Mindeneknek ők adnak,
Midőn mint jó solymok,
Mezőn széllyel járnak,
Vagdalkoznak, futtatnak.
Ellenséget látván,
Örömmel kiáltván,
Ők kópiákat törnek:
S ha súlyosan vagyon,
A dolog harczokon,
Szólitatlan megtérnek;
Sok vérben fertzvén,
Arczúl reá térvén,
Üzőt sokszor megvernek.
A nagy széles mező
S a szép ligeterdő
Sétáló palotájok;
Az utaknak lese,
Kemény harczok helye,
Tanúló oskolájok;
Csatán való éhség,
Szomjúság s nagy hévség,
Fáradság: mulatságok.
Az éles szablyákkal
Méltán örvendeznek,
Mert fejeket ők szednek;
Viadal helyeken
Véresen, sebesen,
Halva sokan feküsznek;
Sok vadmadár gyomra
Gyakran koporsója
Vitézül holt testeknek.
Oh végbelieknek,
Ifjú vitézeknek
Dicsíretes serege:
Kiknek e világon
Szerte szerint vagyon
Mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölcscsel,
Sok jó szerencsékkel
Áldjon isten mezőkbe.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 68-69. old. – Bp.,
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése