(rövidítve)
Kegyelmes Isten!
Kinek kezében
Éltemet adtam,
Viseld gondomat,
Vezéreld utamat,
Mert csak rád maradtam.
Most is csak benned
Reménségemet
Uram! helyheztettem:
Magam rád hattam,
Rád támaszkodtam,
Tealád vetettem.
Hallgass meg azért
Te nagy nevedért
Én könyörgésemben:
Mutasd meg jódat,
Sok áldásodat
Az én szerencsémben.
Add meg énnékem
Én reménségem
Szerént való jódat,
Áldd meg fejemet,
Ki bízik benned,
S viseljed gondomat.
A szép harmatot
Miként hullatod
Tavaszszal virágra:
Sok jódat, uram!
Ugy hullasd reám,
Te régi szolgádra.
Hogy mind holtomig
Szivem legyen víg,
Téged magasztalván,
Mindenek előtt
S mindenek felett,
Szent nevedet áldván.
Ezeket irám
Az tenger partján,
Oceanus mellett,
Kilenczven egyet
Mikor jegyeztek
Másfél ezer felett.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 72. old. – Bp.,
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése