2016. jan. 22.

Rákos Sándor: Aranyeső




Borús egek alatt, fagyosszentek csípős szelében,
lombok sötétjén az aranyeső fürtje fölizzik.
Mennyi ragyogás! Aszkétikusan visszafogott
színek zenéjében micsoda szólam!
Üveghomályú téli reggeleken
mosoly reflektora süt így a nők szeméből.
Ragyogj, ragyogj, szép tavaszi virágom, ragyogj csak!
Ragyogj túl a kerten, a sárrá omló utak borúján!
Nagy tanulság a te elszánt ragyogásod,
kivált nekem –
régóta fény nélkül didergek!

Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 40. old. – Népművelési Propaganda Iroda 1982.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése