Ez világ sem köll már nekem
Nálad nélkül szép szerelmem.
Ki állasz most én mellettem,
Egiszsíggel, édes lelkem!
Én bús szivem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled Isten áldomása.
Én drágalátos palotám,
Jó illatu piros rózsám.
Gyönyerő szép kis violám,
Ily sokáig szép Juliám!
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete színye,
Két szemem világos finye,
Élj, élj életem reminye.
Szerelmedben meggyúlt szívem,
Csak tígedet óhajt lelkem;
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvezlígy én fejedelmem.
Juliámra hogy találik,
Örömemben így köszönik,
Térdet fejet néki hajtik,
Kin ő csak elmosolodik.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 69-70. old. – Bp.,
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése