Az
újév a cselédvilág Eldorádója. Nemcsak azért, mert ilyenkor kedveskedik az
udvarias fűszerboltos a mi Zsuzskánknak pompás kókuszdió-szappannal vörös
kezeire, mellé egy-egy gyűszűnyi otkolont, jóféle pirosítót, szalagot,
csokoládét s mi egyebet csempészve, hálából azért, hogy egész éven át olyan
kitartón vitte hozzá az aprópénzt; hanem főként azért is, mert a fő-fő alkalom
arra, ha valaki könnyítni akar terhes szolgálatán, előnyösebb feltételek
mellett jusson „helybe”. S bizony már hetekkel az újévet megelőzőleg van is
nagy fölfordulás a cselédvilágban, lótnak-futnak egymáshoz s foly itt is, ott
is a csiri-csári.
Órákat eltöltenek a közvetítő-intézet
meleg kályhája mellett, hol egészen otthonosaknak érzik magokat, vagy az
újoncabbjai a Kálvin tér sarkán tipegve-topogva. Mert ez az a cselédbörze, ahol
mindjárt ott ragadnak, amint a szomszéd hajóállomások partra öntötték
pereputtyostól a heti vásárok napján; s éktelen libagágogás és kakaskukorékolás
mellett várják elszegődtetésüket.
Abból a sok elemózsiából, melyet
ilyenkor, újév táján a városba szerencsét próbálni feljött szegény cselédlány
hoz magával, jut néha arra is, hogy a nagyságos úréknak kedveskedjék belőle.
Ott viszi képünkön a kis Treszka, aki még csak újonc itt a fővárosban, a
kövérre hizlalt aranyszínű kacsát, s melléje azt a csináltvirág-bokrétát,
melyet otthon a legjobb helyre tettek el a ládafiában, hogy meg ne romoljék a
drága portéka. Ki tudja, hátha ez az önkéntelen jólelkűsége alkalmas lesz arra,
hogy megnyerje gazdáinak szívét jó előre, s egy cseléd, a kivel meg vannak
elégedve, s a ki meg van elégedve, akivel nem veszekszenek, aki nem
zsörtölődik, nem követelőzik, valódi áldás lesz a háztartásra.
De nemcsak ma, hanem régebbi korban is
az újév volt a szegődtetés ideje. Így abban a múlt századbeli időben is,
melyből másik képünk van véve. Az a fiatal gyógyszertári segéd, ki valószínűleg
most teszi első lépését a világban, röstelkedve morzsolgatja kalapját az
ajtófél mellett, hol poggyásza is lerakva várakozik, nemcsak azért, mert érzi
az első bemutatás ünnepélyességét, hanem, meglehet, azért is, mert a principiális
fiatal menyecske-feleségének rajta feledt szemei perzselőn sütnek rá. A vén
tudós szigorú méltósággal töri föl az ajánlólevelet, melyet valamely régi
iskolatársa küldhetett, pártfogásába ajánlva a fiút. Még a földön ugrándozó
szajkó is kíváncsi szemekkel méregeti az érkezőt, kinek töprengő arcán
meglátszik a gond, hogy vajon milyen eredménye lesz az ajánlkozásnak. Higgyük a
legjobbat. Az egyik erősség már bizonyos, hogy be van véve, s ez az asszony
hajlandósága, ezen át nem nehéz az öreg úr szívéhez is eljutni.
UJ-ÉVI ELSZEGŐDÉS
UJ-ÉVI KÖSZÖNTŐ – Knaus Lajos képe
Forrás: Képes Folyóirat - Vasárnapi Ujság tüzetekben I.
kötet. Bp. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda
1887.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése