Az ember megszokta, hogy a karácsonyhoz
zord téli tájakat képzeljen, zúzmarás fákkal, csikorgó hideg széllel, mely
szemünkbe csapkodja a hullongó hópelyheket, míg a távolban valami ismerős ház
kivilágított ablaka integet bizalmasan, jó meleg szobában pattogó kályhával
várva. Ezek nélkül az aprólékosságok nélkül szinte élvezni sem tudjuk a
karácsonyi ünnepek magasztos fenségét a maga teljességében, s elég egy
locs-pocsos fekete karácsony, hogy egészen kizökkentsen emelkedett hangulatunk
kerékvágásából. Pedig mindebből semmi sincs a derült egű spanyol földön s azért
mégsem kevesebb ünnepélyességgel ülik meg a karácsonyt, mint mi, a mérsékelt
égöv alatti népek. Igaz, hogy ott sem a karácsonyfát, sem az ajándékozást nem
ismerik, de azért a karácson nem csupán egyházi, hanem valódi népünnep, melyet noche buena – jó éj – néven ismer a szép
spanyol föld minden rendű és rangú lakója.
Már napokkal az ünnep előtt Madrid s
más városok utcáin egész pulykaseregeket hajtanak piacra, hogy minden család
előre beszerezhesse ünnepi falatját; mert Spanyolországban, épp úgy, mint déli
Franciaországban a pulykapecsenye (pavo) a karácsonyi asztal nélkülözhetetlen
étke. Pavora valóért koldul e napon a koldus is. Sevillában karácsony hetében
egész vásár nyílik meg, amikor is a trianai kapu előtt a Gvadalquivir bal
partján, a hajóhíd és arany-torony közötti téren egész sereg árubódé üt sátort,
melyekben mindenféle süteményeket, név szerint a marcipánhoz hasonló,
búzalisztből, mézből és mandulából készült torone-t,
továbbá különféle gyümölcsöket, citronátokat, cukros és mazsolás lepényeket
árusítnak el. Nagy kelete van ilyenkor a tarka selyempántlikáknak (cintus)
imádságos könyveknek, népdaloknak, olvasóknak, szentképeknek és hangszereknek,
minők a tamburinok és zambombák. A zambomba, mely karácsony estéjén nagy
szerepet játszik, egy neme a dobnak s cserépfazék-formája van, fenekén egy
lyukkal, melynek széles nyílása fölé dobbőr van húzva, s ebben egy vékony
nádpálcika úgy van megerősítve, hogy ide-oda tolható, miközben a hangszer
sajátságos mormogó hangot ád. Aki zambombára nem tehet szert, az
réz-konyhaedénnyel vesz részt a noche buena koncertjén, mely e napon minden
nyilvános helyen, kávéházakban, sőt az elegáns utcákon is pokoli zsivajjal ered
meg. Tarka ruhás csoportok gitár és castagnette hangja mellett dalolva és
rikoltozva járják be a várost, miközben táncra is kerekednek a számos tiendasban.
Jellemzi a spanyolok játékdühét, hogy a
karácsony egyszersmind mindenféle szerencsejátéknak szabadalmazott s
kiváltképpeni napja. December 14-ikére szokták tenni anemzeti sorsjáték
főhúzását, s ilyenkor, minthogy milliókra menő összegek sorsoltatnak ki, ezeren
és ezeren lesik Madrid utcáin a húzások eredményét. De a vásártéreken is
állítnak fel rögtönzött tombolákat és szerencsekerekeket (rifas), melyeknél a
nyeremény részint egy-egy pulyka, kappan vagy tyúkból, részint toronekból,
fügékből, narancsokból és datolyákból áll. Oly nagy szenvedélye a spanyolnak a
játék, hogy még Madridban, a Puerta del Sol legelőkelőbb kávéházaiban is e
napon a pincérek jó borsos árakon sorsjegyeket árusítnak el a vendégeknek, s
ott nyilvánosan vegyítik össze egy ahhoz való készülékben a golyókat és
számokat, s húzzák ki a nyereményeket.
Valencia piacain kis színházakat is
szokás felállítni, úgynevezett nacimientokkal,
vagy jászlakkal, melyek gipszben vagy fában kifaragva tüntetik fel Krisztus
születését több ismeretes alakkal, fényesen kivilágítva s mastix-, thymian- és
levendula-ágakkal körülaggatva, zenekíséret mellett. A tehetősebbek házerkélyei
lámpionokkal világíttatnak ki s transzparensekkel díszíttetnek, s mindenütt
üdvlövések és karácsonyi énekek (villancicos) hallszanak. Madridban is
kivilágítva ragyognak a Plaza mayor kirakatai s boltjai, utcákon s téreken
örömtüzeket gyújtanak, mely körül „esta noche, es noche buena” szavakat
énekelve táncol a rivalgó sokaság. Aki csak teheti, vacsorára hívja ösmerőseit,
s e vacsorákon teljes rizs, pulyka és torta képezik a főbb fogásokat,
természetesen többféle likőrökkel, borokkal s édességekkel. Sevillában nagyon
kedvelik e napon a mandulalevest a pompás virágokkal s gyümölcsökkel díszített
asztalon. – Másfelől nyulat is sokat fogyasztanak karácsony napján, sőt, mint állítják,
december 14-ike táján macskák is nagy mennyiségben szoktak megfoghatatlan módon
eltűnni. Hogy a pecsenyéhez a bor sem hiányzik, az magától értetődik, van
kelete a valdepenyasz, manzanilla, tarragoniai s más boroknak. Gyümölcs, dió,
mandula s más nyalánkságoknak is a karácsony a tulajdonképpeni évadja.
Ha az evésnek vége, megkezdődnek a
játékok. Mindenekelőtt santost húznak,
azaz egy-egy hölgynek és úrnak nevét, egy védszent nevével együtt cédulára
írják, s a cédulákat kihúzzák. A kihúzott nevű úr aztán tartozik a hölgy
védszentjét, ez pedig a férfiét egész éven át különös tiszteletben részesíteni.
Itt-ott kis színdarabokat is
eljátszanak, táncolnak vagy a szomszédban tesznek látogatásokat, s a nacimientokat mennek megnézni. Régebben
a madridi ifjak kalapácsokkal kopogtattak meg minden ajtót s ablakot s
különböző dévajságokat űztek; ma kevésbé kicsapongva mulatnak. Minden
gyermeknek megvan karácsonykor a maga kis jászla, melyet vagy évről-évre
eltesznek, vagy pedig minden karácsonykor újonnan vesznek. Gazdagabb házaknál
azonban nem elégesznek meg ezzel, készítenek még kis betlehemeket is
kunyhókkal, pásztorokkal, angyalokkal s más mozgó alakokkal, s mindezt élő
virágok s zöld ágak díszítik. Ezeket több négyszöglábnyi nagyságban a szoba
padozatára emelik, vagy pedig vásári bódékban árusítják el.
Ilyen foglalatosságok után következik el az
éjféli vagy a kakasmise a harangok ünnepélyes kongása közepette. Mindenki tódul
a kivilágított templomokba, sőt e század kezdetén még itt is folytatták a
tréfákat: golyókkal és dulcesekkel, diókkal és gesztenyékkel, narancsokkal és
almákkal dobálóztak, s a papot sem kímélték az oltár előtt. Egyházi énekek
helyett seguidilla nevű táncokat adtak elő s a végső strófa után valódi pokoli
zajt kezdettek csapni. Üvöltöttek, egymáshoz verték a casserole-okat és üstöket
s még az utcán is folytatták a lármát, miközben gyerekek fonalhoz erősített
vasedényeket csörgettek végig a kövezeten.
Hogy e léhaságoknak véget vessenek, azért
határozták el sok helyt, hogy az éjféli misét másnapra teszik át. Sevillában
ellenben az utcai lárma már éjjeli 11 órakor véget ér s a mise egész csendben
tartható meg. Mindenki mozdulatlanul térdel, s csak a pap suttogó imája, s a
hatalmas orgona megkapó akkordjai törik meg a csendet időnként. 2 órakor éjfél
után mindennek vége, a gyertyákat kioltják s a fekete fátyolos nők és sötét
köpenybe burkolt férfiak elhagyják a templomot.
A színházakban karácsony napján s még sokáig
azon túl is mindenféle bibliai tárgyú darabokat adnak elő, meglehetős durva
ízlésben, lapos élcekkel s verekedési jelenetekkel megrakva, melyek azonban nem
tévesztik el hatásukat a nézőkre. Ilyenkor a tehetősebb családok egész gyermek-
és dajkasereggel jelennek meg a páholyokban s a rendes szokástól csak annyiban
térnek el, hogy a férfiaknak le kell venniök kalapjaikat.
A. V.
Forrás: Képes Folyóirat - Vasárnapi Ujság tüzetekben I.
kötet. Bp. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda
1887.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése