Anakreon dalai

- Fordította Bedőházy János –

 

Anakreon, a téjoszi dalnok, talán az egy Homért kivéve, eleitől leginkább vonzotta az újkor minden népeinek műfordítóit; nem csoda, - a bor és szerelem, melyekről ő oly édesen dalol s oly könnyű vidám kedéllyel, a legáltalánosabb érzelmek soha ki nem apadó és sehol nem ismeretlen forrásai. Nálunk magyaroknál is mindig igen kedves volt Anakreon. Csokonai, a legrokonabb szellem hozzá, fordított is belőle, utánozta is. Más fordítói is akadtak, többi közt Szabó Károly s újabban Ponori Thewrewk Emil; emez a legteljesebb Anakreont adta, egészen alakhű fordításban, még a töredéket is, amik után fennmaradtak a s kétségeseket is, melyek Anakreonnak tulajdoníttatnak, vagy tőle elvitattatnak. Ponori Thewrewk Emil Anakreonja, kritikai jegyzeteivel, a tudomány minden igényeinek megfelelő s amellett hűsége és csinossága által irodalmilag is jeles fordítást. – Bedőházy János, kitől néhány anakreoni dal évek előtt a Kisfaludy-társaságban is be volt mutatva s ott is tetszést nyert, a műfordító egyik erényére, a formai (külső) hűségre nem tart igényt, ő az Anakreon (róla is nevezett) egyenlő méretű, negyedfél jambusos – természetesen rímetlen – sorait modern versalakkal, ötödfeles és négyes jambusokkal váltakozó s keresztrímekkel ellátott négysoros strófákkal helyettesítette. Az anakreoni vers ugyan magában is megközelíti (minden más szkhémánál inkább) a modern ízlés formáit; de bizonyos, hogy a rím – mai nap – elengedhetetlen a lírai dalban, minden népköltészetben; s ezért a Bedőházy változtatását nem rosszalhatjuk, sőt helyeselhetjük. S még inkább azt, hogy ő választott formájában könnyen, sőt eleganciával mozog s Anakreon vidám, s mégis érzelmes hangulatát s egész lelkét jól és szépen adja vissza. Keze alatt természetesen megnyúlik, kibővül kissé az anakreoni dal, veszít tömöttségéből, sokszor egyszerűségéből is; de egész szellemes hangulata megmarad; s a dalok amellett, hogy modern ízlésűek, igen csinosak és jól olvastatják magukat. Hisszük, hogy Bedőházy két könyvecskéje (melyet Imre Sándor ref. kollégiumi nyomdája Marosvásárhelytt ízlésesen állított ki s mely Csikiy Lajos ottani könyvárus bizonyában 1 frt 20 kr ár mellett jelent meg) kedvenc olvasmányul s hártyaborítékával csinos asztaldíszül is fog beválni. Ízelítőül egy párt közlünk belőle:

 

Az asszonyokról

 

Nézd, a természet a bikának

A küzdelemre szarvat ad,

Kemény patát a paripának,

Az oroszlánynak karmokat.

Gyors lábat ád a gyáva nyulnak,

Tanitja uszni a halat,

S repülni tenyerén tanulnak

A légbe’ fönn a madarak.

A férfit felruházza ésszel,

S a nőkről megfeledkezik?

Őket se hagyja puszta kézzel,

Szépséget osztogat nekik.

Hej! fegyver nincs is ily hatalmas,

Hiába kelnél ellenük:

Mit érne harczi tüz? mit a vas?

Leverne bűvölő szemük.

 

A lánykához

 

Ne fuss úgy homlokom havátul,

Kedves leányka, oh maradj!

Bár éltem rég a nyár szakán tul,

S te el sem érted még nyarad’.

De oh! sohajtanál ugy értem,

A mint sohajtok érted én!

Nézd; íme e virágfüzérem,

Pirúló lány, neked szedém.

A rózsa napkelet hevében

Ott fekszik a liljon haván,

 S szinök nem illik egybe szépen?

Ép’ ugy, a mint te s én babám!

 

A szerelem bélyege

 

Lovak csipőjén sütve bélyeg,

Hogy tudd kinek tulajdona,

Hogy mással össze ne cseréljed,

Fegyvert visel a katona.

Ki a szerelmes, rátekintek,

Egypercz se tölt s megismerém:

Szivébe nézek, egy picziny jegy

Van ott beégve balfelén.

 

Aggkorban

 

Fejem megőszült, fürtjeimnek

Fehérlik minden szála im,

Szép ifjuságom búcsut intett,

Az aggkor nyomja vállaim’,

És tünni látom, hej! örökre

Az élet legszebb idejét,

Rágondolok s hej! sirva, nyögve

Tekintek, zord halál, feléd!

Oh mert setét a sirnak éje,

Hová ijesztő út vezet,

Mert a ki már leszállt a mélybe,

Az vissza sohsem érkezett.

 

Forrás: Képes Folyóirat - Vasárnapi Ujság tüzetekben I. kötet. Bp. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda

1887.