I.
Erdőszömöldökű,
Buda, barna bércek:
Kitelt három évem
Elhoztam elétek, -
Térve térek hozzátok.
Ugye, nagyon rég volt,
Hogy itt elhaladtam:
Nézzetek, nézzetek
Megint végig rajtam,
Mert én immár nem látok,
II.
Nézzétek, nézzétek:
Kincseket találtam,
Mindenkinek hittem.
Kalandon megálltam.
Mért vagyok most nálatok?
Szép volt mégis minden.
Sok éneket mondtam,
Cimborám vesztettem.
Egy új asszonyt hoztam.
Mért vagyok most nálatok?
III.
Mért néztek, mért néztek
Mégis úgy, mint régen?
Lenézitek rólam
Hosszú három évem.
Mért nem mozdul arcotok?
Barna, hegyi nézés,
Ereszthetsz már engem.
Nem tudtam, hogy kérdés
És hogy nem feleltem,
Immár útnak indulok.
Forrás: Renaissance 1. évf. 9. sz. 1910. szept.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése