Hol vagy? Ugy kereslek! Mint rossz cseléd szokta,
Elmentél hir nélkül, azt se tudom? hova.
Pedig egy élten át mit szenvedtem veled!
De hát ugy látom, hogy ezt rég elfeledted.
Ha borult fölötted: tavasz derüjébe
Förösztém homlokod; vágy ha ösztökélte
Élni ideákért, törni föl, magosan:
Bizvást mutattam rá: öröklét hol fogan;
Láng, ha czéda, - Judás lőn barátod:
Szivem a tied volt, biztos menhely házam,
Gyöngyöző kelyhedve nektárt csepegtettem,
Hogy a baj hatalma megtörjék kedveden;
Rózsaszin fátylával, ha megjött a hajnal:
Ösmerős köszöntött, bájos pacsirta-dal;
Szerelemre szomjas szived megenyhüle
Hallatán a dalnak, mit zenge fülmile;
Mégis hütlen lettél, se beszéd, se egy szó,
Tőlem ugy elmentél, mint a tavalyi hó.
Vóln’ egy pár szóm
hozzád! Ha oda tévedtél,
Hol örök hervadás van és végtelen tél,
Ahol eltemetve: minden amért éltem:
Boldogság, életczél, hirnév és szerelem;
(Ösmerős lesz e hely: a hant fölött zöldel
Feledés repkénye, koldusbot a sírjel):
Várj ott rám, sietek: csodás, fényes álom,
Könny, mosoly, fény és árnya: eltünt ifjuságom!
Debreczen, 1911. jul.
14.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. XII. évf. 1912.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése