- Laurának –
Sötét szemedben az éj arcza gyászol,
Szavad rejtelmes, lélekfödő fátyol;
Kezed a gyilkot mesterin forgatja,
De gyilkolóbb szempillád villanatja.
Fekete párduczként heversz a bibor
Lágy ottománon, mikor benyitok;
Csodás fejedben titkol gombolyitol,
S arany fátyollá fejlik a titok.
És a titok aranyfátyola elfed,
Élő szoborrá szentesült szerelmet.
Tépem e titkot lelkemmel, hiába,
Merülsz a megfejthetlenség tavába.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. XIII. évf. 1913.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése