I.
Mikor hozzád jöttem, reménységem fája
Boldogan virult a meleg napsugárba’,
Köszöntöttek vígan madarak,virágok, -
Mikor hozzád jöttem,
Ragyogónak láttam az egész világot…
Most, hogy távoznom kell, mintha lelkem árnya
Az eget bevonná rémes éjszakába,
Mintha engem sújtna valamennyi átok –
Most, hogy távoznom kell,
Feketének látom az egész világot!...
II.
Hej falevél, sárga levél
Hova, merre kerget a szél?
Ne siess már olyan n agyon,
Könnyemet rád hadd hullatom!
Őszi levél, sárga levél,
Engemet is kerget a szél.
Elhozott a rózsámtól is,
Kivisz tán a világból is!...
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. V. évf. 1905.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése