Csokonai és Petőfi

„Hogy a magyar költészet népies-nemzeti irányának megteremtésében Csokonai a legelső úttörők egyike s Petőfi és Arany valóságos szellemi elődje volt, azt az irodalomtörténet ma már teljes mértékben elismeri” – írja Beöthy Zsolt egyik irodalomtörténeti munkájában.

Petőfinek már pápai diák korában Vörösmarty mellett, akit mindenek fölé helyezett, a régebbiek közül Gvadányi és Csokonai voltak legkedvesebb költői.

Csokonaihoz való vonzódása már csak az ő hasonló szerény származásánál, mostoha anyagi sorsánál és hányatott életénél fogva is érthető. – Debreceni tartózkodása csak erősíthette benne a Csokonai iránti előszeretet, mert Csokonai szülővárosában juthatott igazán annak tudatára, hogy a magyar irodalom mily lángelmét bírt a korán elhunyt költőben.

A hortobágyi pusztán keresztül való gyaloglás, a híres csárdában időzés s ottani verselésen – miket Csokonai a kollégiumból kitiltása után szintén megcselekedett -, az aggteleki barlang s hazánk egyéb nevezetességeinek meglátogatásán kívül sok jelenségre találunk, melyek Petőfi Sándornak Csokonai Vitéz Mihály egyénisége és költészete iránti nagymértékű rokonszenvét, szeretetteljes vonzódását tanúsítják.

1844-ben Petőfi végleg Pestre került. Ugyanebben az évben kezdte meg Toldy – még akkor Schedel – Ferenc „Csokonai minden munkái” kiadását, mely 40 lapos füzetekben jelent meg, s csak 1846-ban fejeződött be. – E vállalat, mely először nyújtotta be a teljes Csokonait és Schedelnek a magyar közönséghez intézett lelkes szózata bizonyára Petőfinek is impulzust adott arra, hogy kedvenc költőjét újra és behatóbban tanulmányozza. – Hogy Csokonaival ez időben szeretettel foglalkozott, mutatja „Csokonai” című verse is, melyet 1844-ben írt Pesten.

1845 tavaszán, már mint híres ember felvidéki körútra indult Petőfi. Meglátogatta Eperjest, Iglót, Késmárkot, Rozsnyót stb., bejárt vagy hét vármegyét és csak július végén tért vissza Pestre. Ez az útja valóságos diadalút volt, mindenütt barátilag fogadták s az intelligencia valósággal ünnepelte. Egész sereg gyönyörű költeményt köszönhetünk ennek a körútnak.

Legtovább Eperjesen, körútjának első állomásán tartózkodott. Négy hetet töltött itt Kerényi Frigyes barátjánál (ápril 5. – május 1-ig). Tompa is itt nevelősködött, s így találkozott a három jóbarát a Kerényi vaskereskedő édesatyjának házában, melynek egyik emeleti szobájában lakott Petőfi a fiatal Frigyessel együtt. E háznak földszintjén volt a gyógyszertár, melyben gyakornokoskodott Novelly József* (* N. József, Novelli Edének, a debreceni első takarékpénztár érdemes igazgatótagjának testvérbátyja volt.), kihez – mint szintén költői tehetséggel megáldott ifjúhoz, - a Novelli család volt nevelője: Tüllmann Ignácz Pestről 1845. ápril 2-án kelt meleg hangú levélben ajánlotta Petőfit. – E levél, melynek eredetijét Novelli Ede úr szíves készséggel ajándékozta a Csokonai kör ereklyetárának, s melyet a Pestről útjára kelt halhatatlan költő: Petőfi Sándor, tényleg magával vitt és sajátkezűleg adott át Novelli Józsefnek, teljes szövegében így szól:

Pest, ápril 2-án 1845.

Kedves Pepim!

Ezen soraimat Petőfi által kapod, - kell-e többet mondanom, hogy örülj? Ő egy hónapot Kerényinél szándékszik tölteni, ez alatt alkalmad lesz vele közelebbről megismerkedni. Leveleimből, de leginkább verseiből félig már ismered: romlatlan szívű, egyenes, víg jellemű fiatal ember s ha verseit jónak találtad, meg fogsz győződni, hogy mint ember is megérdemli a költő becsülésedet. Én sajnálattól elfogulva írom e levelet - mert szerettem volna, ha nem kellett volna tőle megválnom -, remélem azonban s ez némileg vigasztal, hogy ha előbb nem, a télre visszajő körünkbe.

Hogy mindent elkövess, miáltal neki az eperjeseni lételt kellemessé tehetitek, kell-e kérnem? Azon körülmény, hogy Petőfi hozzátok megy, felment egyrészt oly dolgok írásától, melyeket tőle biztosabban megtudhattok, mint általam. magamról keveset írhatok; tudhatod, hogy köznapi csöndes folyamú életemben a változások nem oly gyakoriak, örömeim, bánataim nem oly mélyek, hogy anyagot szolgáltathatnának némi szóváltásra. Egy csepp víz vagyok a nagy tengerben, melyet emberiségnek nevezsz, vagy inkább egy sziklához ragadt kagyló e tengerben – mi érdekes lehet ezek életében?

Ellened panaszom van – s e panasz azért, hogy nem írsz. Hogy van ez? Megijesztett talán bírálatom? Arról nem tehetek! Te vagy az oka, miért írsz német verseket? Ha magyarul írnál, engedékenyebb bírálód lennék, mert ekkor nemzeti ok nem volna verseidet gyűlölnöm, most azonban kivált, int védegyleti tagnak kötelességem a külföldi árucikkeket gyaláznom.

Petőfiről majd írj koronként. Őt sokkal kényelmesebbnek ismerem, minthogy erre csak megkérni is tanácsosnak tartanám. Hát te mikor jössz le hozzánk? E kérdésemre már egy leveled bennem feleltél, holott tudhatod, hogy ez rám nézve nem kis fontosságú. Rossz kedven van, nem untatlak tovább, Isten velünk!

barátod

Tüllmann Ignácz.*

Kívül: Pestről. T. cz. Novelly József gyógyszerészgyakornok úrnak Eperjesen.

Petőfi Sándor a Tüllmann Ignác ajánló levele és költői rokonérzelmeik folytán bizalmas baráti viszonyba jutott Novelli Józseffel, kihez az emeleti lakásról gyakran lejárogatott a patikába Kerényi Frigyessel és Tompával együtt s ezen kedves barátkozási időszak alatt jött létre a költői verseny gondolata, mely az „Erdei lak” megéneklését eredményezte, mely költemény mindhárom költő versei közt meg van s állítólag e versenyben Tompa nyerte el a dicsőség babérját. – Ugyanezen napokra kell esni Petőfi Sándor saját kezűleg írott azon kis levélkéjének is, melyben Novelli Józseftől a Csokonai lyrai munkáit egy pillanatra felküldeni (t. i. az emeletre) kéri. – E kis kézirat eredetije Novelli Ede úr birtokában van, s azt az 1905. május 20-án megnyitott Csokonai kiállítás alkalmával – a tényleg Novelli József által Petőfinek felküldött Toldi-féle „Csokonai minden munkái” című könyvvel együtt – mint a katalógusba már fel nem vehetett -, de egyik legérdekesebb ereklyét – kiállítottam. – A kéziratot a százados ünnepélyünkön Debrecenben megjelent országos nevű irodalmi férfiak nagy érdeklődéssel szemlélték, kézről-kézre adták s gyönyörködve Petőfi írásának karakterisztikus szép vonásaiban, egyezőleg kijelentették, hogy az Petőfi keze írása s hogy a kis eredeti levélke – amennyiben a tulajdonos úr attól megválni hajlandó volna -, legméltóbb s legértékesebb darabja leend a Csokonai kör ereklyetárának.

A kis levélkének Haranghy György amatőr-fényképészünk sikerült felvétele után készített fakszimilijét itt közöljük, s azon reményünknek adunk kifejezést, hogy annak eredetijét, nemkülönben magát, a Petőfi Sándor által éppen 60 évvel ezelőtt lapozgatott Csokonai Vitéz Mihály „Minden Munkái” című Toldi Ferenc által 1844-ben kiadott könyvet – a sok szép irodalmi emlékeket őrző nemes szívű Novelli Ede úr nagylelkűségéből nemsokára a Csokonai ereklyetárban fogjuk szemlélhetni.

*) Tüllmann Ignác költő és íróember Eperjesen, a Novelli-családnál nevelő volt s a vele igen egy idős Józsefnek jó barátja, kivel sűrűen levelezett. Tüllmann, ki német eredete dacára a legmagyarabb érzelmű hazafi volt, Pápán született; 1845-ben a pesti egyetemen jogászoskodott és a Novelli-fiúk nagybátyjával – Toldi Ferenccel s több irodalmi férfiúval érintkezett, baráti viszonyban állott. – Hogy Tüllmann mennyire benn volt az akkor Pesten számot tevő irodalmi és művészeti világban, hogy mily benső szeretettel viseltetett ő az akkori tagjai iránt s az ottaniak ő iránta, több írások bizonyítják, de különösen érdekes és irodalomtörténetileg értékes egy levele, melyben több oldalon át kizárólag Petőfi Sándornak mint embernek és mint költőnek jellemzésével foglalkozik, s több igen kedves epizódot beszél el a fiatal hős életéből. E cikk keretét meghaladja, hogy erre is kitérjünk, de lesz alkalom, talán más téren, hogy a magyar irodalomtörténetnek e még rejtett gyöngyszemei közzététessenek. Tüllmannak a szabadságharcban részvétele s ezt követőleg mi sorsra jutása előttem ismeretlen; ez irányban tett tudakozódásaim idáig eredményre nem vezettek.

         Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. VI. évf. 1906.