Pogány török rabja a hüséges párom,
Kiszabadulását jaj de régen várom!
Zokogással fekszem, sóhajtással kelek,
Bánatomra sehol balzsamot nem lelek.
Panaszkodom én a felhőnek, a szélnek,
Piros hajnalfénynek, fekete éjfélnek.
Merre van? Él-e még? Kérdem a virágtól,
Délfelől érkező költöző madártól.
Sikolt a szél, jajgat. Felhő könnye csordul,
Piros hajnalfény is sötét gyászra fordul,
Sem virág, sem madár nem mondja meg nékem,
Látlak-e valaha, rabbá lett vitézem?
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VI. évf. 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése