Itt járt Vitéz, itt járt,
E fák alatt bolygott.
Ide jött feledni
Sok keserves dolgot.
Feledni valója
Szegénynek elég volt:
Feje fölött mindig
Csattogott az égbolt.
Itt az esti szellő:
Az ő sóhajtása.
Zokogó csalogány:
Szivének a társa.
Bánatos szerelme:
A bugó vad gerle.
A szikrázó harmat
Szeméből pereg le.
Csokonai lelke
Most is itt barangol,
Csüggedt, néma lantot
Nótára ez hangol.
Ezért van a dalban,
Mely ez erdőn támad,
Annyi szomoruság,
Annyi méla bánat.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VI. évf. 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése