A
letűnt év sötétbe borult égboltozatának legragyogóbb csillaga, meteorja hullott
alá Jókai Mór elmúlásával. – Magyarországnak, a magyar nemzetnek, a magyar
géniusznak halotta ő, a páratlan, az utolérhetetlen, ki nem ismételheti magát,
mert élete, működése oly korszakra esik, melyet egy évezred múlva is megőriz
történelmünk! A magyar regényirodalomnak nagymestere, kiapadhatlan forrása a
magyar föld és népe szeretetének, a lesújtott nemzet vigasztalásának, páratlan
ragyogó tollal írója egy jobb jövő reményének s utolsó leheletéig hirdetője a
magyar dicsőségnek.
Oly
időben adta őt a Gondviselés nemzetünknek, midőn legnagyobb szükség volt reá s
méltán elmondhatjuk, hogy egy Jókai Mórt a magyarok istene csak egyszer és csak
jókedvében teremthet!
Az
a lesújtó fájdalom, mely végigvonaglott nemzetünk egész testén halálhírének
vételekor, az utolsó napok szenvedései, az óriási részvét, mely a koronás
királytól a legszerényebb paraszt kunyhójáig megnyilatkozott, - a temetéssel
egybekötött gyászünnepségek ind, mind meg lettek örökítve írásban és képekben
lapjaink- és folyóiratainkban; életének, működésének rajzai már eddig is
kötetekre menő sokaságban hagyták el a sajtót, de azt hisszük, évek múlva sem
lesz teljesen befejezve a most még csírájában keletkező Jókai-irodalom, a nagy
író élete és működésének leírása.
Naptárunk
kerete csak a legszűkebb mértékben engedi meg a dicső író élete és munkáinak
ismertetését s elhagyva azokat a részeket, melyek köztudomásúak, inkább a
minket, debrecenieket érdeklő mozzanatokat igyekszünk feltüntetni, mert Jókai
Debrecen iránt kora ifjúságától kezdve a legmelegebb szeretettel és a
legállandóbb ragaszkodással viseltetett.
**
Jókai
Mór született 1825. február 18-án Révkomáromban, kálvinista vallású nemes
szülőktől. Atyja ásvai Jókai József hites ügyvéd, anyja Pulai Mária volt.
Elemi- és középiskoláit szülővárosában és Pozsonyban, majd Pápán végezte, jogot
Kecskeméten tanult s 1846-ban tett ügyvédi vizsgát. De őt az írói és művészi
pálya vonzotta, s festő, szobrász, sőt zenei tehetséggel és rendkívüli
nyelvtalentummal levén megáldva, Czakó Pákh, Vahot Imre, Petőfi, Lisznyai,
Czakó, Pákh, Vahot Imre, Arany és Tompa ismeretsége és barátsága rohamosan
fejlesztették ki benne a duzzadó tehetséges és hozták napvilágra zsenialitását,
tették ismertté ez alig 22 éves ifjú nevét. – 1848. március 15-dike előestéjén
Vasvári Pál, Petőfi és Bulyovszky Gyula felszólították, írjon a 12 ponthoz
proklamációt s azt utóbbival meg is szerkesztette. Így lett ő a márciusi
ifjúság egyik vezére. Ez év aug. 29-én nőül vette Laborfali Rózát, a magyar
színművészet tündöklő csillagát, kit – bár jóval idősebb volt nála -, rajongva
szeretett és 38 éven át őt vallotta múzsája jóltevő angyalának. Midőn az
országgyűlést 1849. jan. 1-től Debrecenbe helyezték át, nejével együtt ő is
leköltözött, s itt az Esti Lapokat szerkesztette. Ekkor látta először a nagy
alföldi magyar várost, s mint maga beszélte, mohó vággyal szívta magába ő, a
túl a dunai születésű, de az elkorcsosodott Pestre került magyar ember, itt, az
alföldi homoki talajnak színtiszta magyar levegőjét. Feleségét, kivel az akkori
harmincados – jelenleg Batthyányi utca – egyik házában lakott, elkísérte piaci
bevásárlási útjain, s ekkor gyűjtögette első adatait a debreceni nép életéből
merített későbbi elbeszélései, regényeihez. Másodízben 1865-ben, az állandó
színház ünnepélyes megnyitása alkalmával volt Debrecenben Jókai, amidőn az
általa írt prológot szavalta el óriási hatás mellett. Az írók és művészek
látogatásakor a Petőfi Társasággal és Tisza Kálmánnal (1875-ben) volt nálunk s
egy ily alkalommal ment ki a nagy hortobágyi pusztára, hol a csikós- és
gulyásbojtárokkal barátkozott, s betekintett a csárdának abba a máig is meglevő
ivójába, melynek kecskelábú asztalára borulva írta Petőfi Sándor legszebb
költeményét. Legutoljára 1884-ben látta Debrecen Jókait, midőn a feleségének,
Laborfalvi Rózának a magyar színpadtól megválását ünnepeltük. Ekkor velük volt
leányuk, Jókai Róza (azóta Feszti Árpádné) is. Az ünnepeltetés oly fényes volt,
hogy azóta is többször emlegették, miszerint sehol se voltak oly boldogok, oly
megelégedettek, mint Debrecenben. Coriolán előadására zsúfolásig megtelt
színházunk tágas színpadára egymás után vonultak fel arany koszorúikkal a
küldöttségek, a banketten pedig egymástól el nem választja ünnepelték a
művésznőt és férjét a költő királyt.
Ezer
kötetre terjedő munkáiért a magyar nemzettől 100,000 forint tiszteletdíjat
kapott és számos kitüntetése mellett a két egyetem t. b. doktorrá, az Akadémia
és Kisfaludy Társaság tagjává, a Petőfi Társaság elnökévé választotta, ezen
kívül a magyar főrendi háznak is tagja. Több országgyűlésen képviselő, de élte
utolsó éveiben a politikától visszavonult.
Debreceni
vonatkozású munkái: A debreczeni kastély.
Érdemrendek kiosztása Debreczenben. Debreczeni krónikákból. Debreczeni levelek.
A magyar Fauszt, népmonda Hatvani István debreczeni professzorról. A debreczeni
lunátikus. A sárga rózsa – hortobágyi regény. Két menyegző. A trónörökös
könyvében: Debreczen és a Hortobágy c.
cikkek. Egetvívó asszonyszív. Csikvári krónika stb.
**
Legutolsó
levelei mellett, melyeket Debrecenbe intézett élte utolsó hónapjaiban, van egy
saját kezű rajza is, mely egy debreceni magyar fejkötőt ábrázol,
aranycsipkékkel, selyem szalaggal; második neje Nagy Bella részére készíttette
egy nizzai jelmezbálra (1904. febr. 9.). A rajz másolatát és a szép
aranycsipkés fejkötőt, mely Luchszné Kápolnássy Róza debreceni női
divattermében készült, a Csokonai kör ereklyetárában őrzik.
Képünk
Jókait díszmagyarban és abban a karosszékben ülve ábrázolja, melyet a szegedi
hölgyektől kapott ajándékba.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. V. évf. 1905.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése