Nagymosás

 

A képünkön látható tűzről pattant két menyecske régi haragosa egymásnak. Még leánykorukból öröklődik ez a harag. Mindenik első leány akart lenni a Balaton-menti kis faluban, s pártot szerveztek maguk körül, mint a képviselő urak szoktak választáskor. – Végtére is Subás Kata lett a győztes. Őreá ruházták a „falu legszebb leánya” elnevezést. Bordás Eszter e naptól fogva nem is cimborált vele, s mikor férjhez ment is, felé sem nézett lakodalmának.

A két menyecske kerülte is egymást, ha csak tehette. De íme, a gonosz sors összevezérelte őket. – Hogy Bordás Eszternek is éppen akkor kell mosni, mikor Subás Katának! Hullámzó Balaton vizébe állva mossák kifelé asszonytársaikkal a kiszapult ruhát. – Mérges tekintetük találkozik, s csakhamar megkezdődik egymás mosdatása is.

- Mit híreszteltél megint rólam? – förmed rá Bordás Eszter a kacér mosolygású Katára. – Honnan tudod, hogy én szeretőt tartok?

- Felőlem tarthatsz százat is! Mi gondom rád? – harsog vissza a jó nyelvű Kata.

- Engem ne hírharangolj, annyit mondok, mert aztán majd felteszem a koszorúdat!

- Nekem? Nekem teszed fel?... Jobban teszed, ha elhallgatsz! Hát talán nem tudja az egész falu?

- Mit? Mit tud? – kérdi rá a tenyeres-talpas Eszter, s oly mozdulatot tesz a kezével mintha megcibálni szeretné gyűlölt vetélytársát.

Szerencse, hogy az istenfélő Komorné közéjük állott, mert bizony még hajba kapnának.

Komorné szeretetteljes szavakkal csillapítja őket.

- Nono, lelkem, nono! Tekintsetek az Istenre! Nem illő dolog ez a perpatvarkodás!

A szelíd figyelmeztetéssel azonban még több olajat önt a tűzre.

- Mit tud rólam? Mit rágódik az én becsületemen? Álljon elő vele, ha tud valamit! – tódítja a szót Bordás Eszter.

- Hát Varróné mondta! Ha nem lenne igaz, nem mondta volna, hogy míg az urad oda volt a gyakorlaton, Berek Pistával diskurálgattál!

- Hát osztán? Nem félt engem az uram, mint téged!

- Mert nemigen van rajtad mit félteni! – vágja rá Subás Kata.

Az izmos termetű Eszter haragtól villámló szemekkel fordul a gúnyolódó menyecskéhez.

- Mivel vagy különb, mint én?... Hiszen már lánykorodban is „heptikás” voltál. Annyit költött anyád a patikára, hogy egy kemencét befűthetnél a receptekkel!

Így folyik a szólás-szapulás tovább méltó örömére a pletykaszerető Takarónénak, ki mosását abbahagyva bámulja a két menyecske háborúsdiját.

A távolban naszád halad el. Fiatal ember ül rajta, s érces hangon zengi a dalt:

„Sír a kis lány a Balaton partján!”

-        -        -        -        -        -

Pedig bizony nem a kis lány siránkozik most ottan, hanem két derék menyecske végzi egymáson a nagymosást.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. V. évf. 1905.