Oszlik az éjhomály,
Dereng kelet fele; -
az ég pirkadása,
Hajnal hasadása
Hinti szét sugárit,
Hirdetve, hogy – már itt
Az ujév reggele…
- És ébred a világ
Nehéz álom után,
Melybe a csalódás,
Remegés, aggódás,
Kínos tünemények,
Füstbe szállt remények –
Gondot szőttek csupán.
Várja is mindenki
A nap felkelését,
Hogy ujra építse
És felékesitse
Tündérszép álmai
És fellegvárai
Csalóka ködképét…
A várva várt nagy nap
Megérkezett vége,
Uj örömöt hozva,
Reménységet osztva,
Boldog ujesztendőt,
Sokkal szebb jövendőt
És áldást igérve.
Add, óh! add istenem,
Hogy már valahára
A látó-határon
Az a sok szép álom,
Óhajtás, vágy, remény,
És csalfa tünemény
Bár valóra válna!...
Szüntess meg óh! Uram,
Harczot és küzdelmet,
Hogy itt e hazában
Kunyhó s palotában
Egyetértés, béke
Legyen legfőbb éke
A házi tüzhelynek.
Hogy a jog s igazság
Üljön győzedelmet, -
Ha a veszély szárnyán
Rút ördögi ármány
Törne e nemzetre m,
S vadul fenyegetve
Terjesztne félelmet!...
Óh! add meg Istenem
Kegyelmesen nekünk, -
Hogy valóra válva
Szívünk édes alma,
Itt e szép hazában
Ősi szabadságban
Boldogan élhessünk!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. V. évf. 1905.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése