Októberi ködös napok!
Egy dologból másba kapok,
De csak nem megy semmisem.
Eltöprengek, elmélázom,
Hol hevülök, hol meg fázom…
Egyszer – hallga! – az ajtómon
Kopogtatnak csendesen.
Öreg postás, torzonborzos,
Gazdag terhet játszva hordoz,
Én hozzám is bekoczog.
Öt pecsétes fehér láda
Odacsapva hónaljába;
Borravaló reményében
Nagyot köszön – s mosolyog.
Míg a ládát bontogatom,
Gyermekesen dudolgatom:
Az az Isten kenyeret!
Gondolatom hazatéved,
Összebolyong száz emléket,
S mint a csendes őszi eső:
A könyem is megered.
Bakar szőlő lágy kenyérrel,
Száz pogácsa kakastéjjel,
Lépesméz is, rengeteg!
Apró perecz táborszámra!
Öreg betűs, kedves számla.
Anyai nagy szeretetről!
Rám nevet mind, integet.
Közbe-közbe egy gerezdet
- Honi termés! – meg is kezdek,
Csipegetem kényesen.
Ablakon át varró lánykák
Irigykedve megcsodálják.
Más ültette, sej! a tőkét,
A bogyóját én eszem!
Hej, barátim, rajta, körbe!
E kis szőlőt már gödörbe
Hantolgassuk szaporán!
Nincs édesebb a világon,
Mint koczogni szamárháton.
Elszeretni más virágát
S hizlalódni más borán!
A mi vágyunk véghetetlen!
Még is egy pár jó gerezden,
Jó gohéron – megpihen.
Sok inséget megláboltunk,
Éhezők sem egyszer voltunk,
Ma miénk a diófáig!
Ma ne sírjon senkisem!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. V. évf. 1905.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése