Várady Gusztáv (1836-1873): Ha te virág volnál…

Ha te virág volnál:

Harmatcseppé lennék;

Kebeleden élnék,

Kebeleden halnék.

Ha harmatcsepp volná:

Napsugárrá lennék;

Ragyogásodat hogy

Csak éntőlem nyernéd.

Ha napsugár volnál:

Bércorommá lennék;

Minden este, reggel

Általad derülnék.

Ha bércorom volnál:

Gyászfelhővé lennék;

Vész után pihenni

Kebeledre szállnék.

Ha gyászfelhő volnál:

Szivárvánnyá lennék;

Borongó arcodra

Vidámságot szőnék.

Ha szivárvány volnál:

Én a nappá lennék;

Reád uj, nem ismert

Szineket ruháznék.

Ha te a nap volnál:

Én az éggé lennék;

Kebelembe zárva,

Tartanálak mindég.

Ha te az ég volnál:

Én Istenné lennék;

Reád uj napokat

S csillagokat tűznék.

Ha te Isten volnál:

Lennék örök élet;

Örök végetlenül

Téged ölelnélek.

(Forrás: Hölgyfutár XIV. évf. II. félév 11. sz. 1863. július 25.)