Heureux? non;
triumphant? jamais. Resigné!
V. H u g o
Van egy tavasz minden
évben;
Minden évben van egy nap:
Szivem fölött nyilik minden
Virága a tavasznak…
Lelkemen a legszebb égnek –
szemednek napja ragyog:
Ez egy nap, egy örök élet;
Ez az egy nap – n é v n a p o d!
Oh! légy áldva százezerszer,
Legyek százszor átkozott:
E virágból, e sugárból,
Mi érted ég, érted lángol –
Egy szálat sem adhatok.
Szólj, ki zárt el ugy előlem,
Mint hullám a szigetet?
Ily szivtelen te vagy?... oh nem!
Ismerem én szivedet…
Van egy kéz… de mit beszélek?
Nyeljenek el a habok.
Még halva is hozzád vetnek
Megáldani n é v n a p
o d.
Oh légy áldva százezerszer,
Legyek százszor átkozott…
Igy szeretlek végetlenül;
S titkon égő könyek nélkül
Reád se gondolhatok!
Igy szólt hozzám ma, Istenem:
M i n d e n v á g y a
m m e g a d j a!
Enged még az ég is – s te nem
Hajolsz esdő szavamra.
Azt kivánom: legyünk ketten
Mindörökre boldogok.
S igy szólt az ég: h á t
u g y l e g y e n!
Legyen kezdet n é v n
a p o d!
Oh! légy áldva százezerszer,
Legyek százszor átkozott…
Hogy mi üdv van földön, mennyen
Nekünk adná a jó Isten:
S te el nem fogadhatod!
Ne szólj szépem jó angyalom!
Némán – szebben megértlek.
Osztozzunk a földi bajon,
S üdvösségén az égnek.
Mikor Isten elválasztá
A vak éjtől a napot;
Mikor a tél lesz tavasszá…
E nap legyen – n é v n a p o d!
Oh! légy áldva százezerszer
Legyek százszor átkozott…
Mi fény mi üdv: - legyen tied!
Legyen enyim: - mi bús, sötét!
Igy legyünk hát boldogok…
(Forrás: Hölgyfutár XIV. évf. II. félév 9. sz. 1863. július 21.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése