Szülőföldem, édes hazám!
Te vagy legédesebb anyám,
Te a hetvenhetedik ős
Anyámnak is anyja vagy:
Ezért hozzád a gyermeki
Szeretet oly szent, oly nagy!
Van boldogság a világban,
De olyan mint a hazában,
Otthon az áldott, háztüzhely
Csendes, biztos körében,
Nincsen a képzeletben se,
Nincs a tündérmesékben.
Apám, anyám, testvéreim,
Minden kedves szeretteim,
Rokon, barát, nő, szerető
Mint a szivnek szentjei,
Boldogulva boldogitnak
S ők éltünk reményei.
Általuk s köztük az élet
Mindnyájunknak fecskefészek,
Melyben, mint a madárcsalád,
Künn az eszterhéj alatt:
Édes közös gonddal élünk,
Otthonos jó napokat.
Itt két legszentebb érezet,
A család és honszeretet
Ver gyökeret a lélekben, -
S ha a gyökér teng, szakad:
A lélek is összetépve
Elrongyollik azalatt.
Forrás: Lisznyai-Album – Szépirodalmi zsebkönyv Pest, 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése