Hallám, beteg vagy, édes angyalom,
Emésztő kórban sorvadasz –
Mint fájt nekem e gyászhirt hallanom,
Villám gyanánt csapott le az!
De hisz – igyen vigasztalám magam -,
Angyal nem szenvedhet soká,
Az égben annyi jó, hű társa van,
Őrködve néznek ők reá.
Igen, meggyógyulsz, drága kedvesem,
Hisz van elég hű orvosod:
Szülői gond, testvéri figyelem,
Forró imám: ez orvosok.
Oh van nekem v e s z
é l y e s b b e t e g e m,
A gyógyuláshoz nincs remény;
Végpillanatját aggva remegem,
Közel halálát érzem én.
Leányka, te lehetnél orvosa,
Ohmért vagy oly könyörtelen? –
Ha nem segitsz, nem gyógyul fel soha –
Én hervadó – b e t e g
s z i v e m!
(Forrás: Hölgyfutár XIV.
évf. II. félév 10. sz. 1863. július 23.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése