A hervadó park sárga útját járom;
A ravatalra tett Őszhöz megyek
Szegény halottól, hogy búcsút vegyek.
Borongó fény árad a ravatalra:
Lemenő nap rászórja sugarát,
Meleget nem, de fényességet ád.
S mintha az Ősz, az én halottam lenne.
Szomorú szemmel nézdegélem őt
S megigazítom rajt’ a szemfedőt.
A pirossárga ravatalterítőt
Lágyan, szeliden megsimogatom
S az utolsó rózsákat rárakom,
Majd nekem is, tudom, hogy jól fog esni,
Ha ravatalom elhagyatva áll
S kósza poéta rá rózsát dobál…
Forrás: Renaissance 1. évf. 15. sz. 1910. dec. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése