Hozsánna néked, áldott éji csend!
A nappal hosszú volt s míg ideértem:
Ó jaj, be hányszor megbotlott a térdem…
Hozsánna néked, áldott éji csend!
Te vagy a béke és a pihenés!
Izzó napoknak lángja már nem éget:
Eljöttem én hozzád: ölelni téged.
Te vagy a béke és a pihenés!
Most lelkem húnyó mécsei sem égnek.
Elszikkadt vágyak, porladó remények
Pihennek ott, ahol nappal viharzik.
S itt nem zúg most a harcok törtetése;
Az éj felsírja álmait az égre
És a nagy koporsóban minden alszik.
Forrás: Renaissance 1. évf. 9. sz. 1910. szept.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése