Jaj, jaj micsoda bánat ez.
Ki hagyta rám, ki hagyta rám?
Úgy vesz körül, mint néma ház
S már ki se nézek ablakán.
Már ki se nézek ablakán,
Ezen az átkos ablakon.
Az ablaka könny, csupa könny
S e ház, e ház a fájdalom.
E ház, e ház a fájdalom.
Nem is megyek innen tovább
És szeretem únt képeit
És bágyadt, barna bútorát.
Sok bágyadt, barna bútorát,
Amelybe lassan átfolyok,
Mint este, ha bezárkozunk
És leeresztjük a rolót.
Forrás: Renaissance 1. évf. 11. sz. 1910. okt. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése