Mit vigasztaltok? – Nem piszkos a bánat,
Hogy mosogassam tőle szivemet.
Nem piszkos és nem sebes és nem fáradt,
Csak hazaérkezett.
Ma trónfoglal, ma úrmagára ébredt.
Mint sötéttollas, rácsos sisakot,
Mint izzópántú mellszoritó vértet
Öltöttem máma fel a bánatot.
És élettornyom ködös tetejére
Fekete gőggel lépve fel,
Kigyulladt kínom piros tűzjelére
Szellemhívek titkos jele felel.
Otthon vagyok. – Jöhettek alkuvások,
Hitvány nyugalmak, vaksi örömök.
Keservem nehéz fegyverében állok,
És máma minden jármot eltörök.
Ma visszaadtam minden örömzsoldot.
Az emberlét ma engemet feloldott.
Ma eleresztem mindenki kezét,
S behúzom trónom sötét függönyét.
Forrás: Renaissance 1. évf. 11. sz. 1910. okt. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése