Bethlen Gábor - rézmetszet
Nemzetünk virága,
Életünk világa,
Országunknak tüköre,
Ím mely kedvünk ellen
Szólítja az Isten,
Ki előttünk most teste.
Jaj immár münékünk,
Mert nincsen mellettünk,
Kinek esedeznie.
Elesék csillaga,
Nagy erős kővára
Az magyari nemzetnek,
Kiben, mint kőfalban,
Nagy erős bástyában,
Úgy bízunk vala ennek,
De már hatalmában
És erős markában
Maradtunk az Istennek.
Elménkben viseljük,
Nevit emlegessük
Kegyes fejedelmünknek,
Mert volt árvák atyja,
Búdosóknak honyja,
Reménye mindeneknek,
Szegénnek istápja,
Foglyok vidámsága,
Szemek fénye ezeknek.
Igyefogyottaknak,
Nagy kárvallottaknak
Élő gyámolítója,
Az szegény községnek,
Rabotás népeknek
Kegyes vidámítója,
Az ekklézsiáknak,
Egyházi szolgáknak
Egyetlenegy dajkája.
Rongyos scholáinknak,
Tanuló ifjaknak
Kegyelmes patrónusa,
Az kegyes életnek,
Feddhetelenségnek
Igyenes ábrázatja,
Mértékletességnek,
Okos csendességnek
Eleven példázatja.
Keresztviselésnek,
Tüvis szenvedésnek
Mozdulhatatlan tagja,
Absolont szépséggel,
Dariust sok kénccsel
Fölülhaladhatója,
Ez vala szépségünk,
Minden ékességünk,
Ki már halálnak fia.
Míg fennáll ez világ,
S nemzetünkben egy ág
Megmarad müutánunk,
Elménkben viseljük,
Nevit emlegessük,
Legyen áldásban nálunk,
Híréről-nevéről,
Gondviselésiről,
Mi el ne feledkezzünk.
Jaj, jaj, elvettétek,
Jaj, elragadtátok
Hertelenséggel tőlünk,
Halhatatlanságunk
Megvalljuk árvaságunk,
Ezt hozá jaj minekünk,
Ily nagy drága kincsünk
Halva szívünk, lelkünk,
Imhol fekszik előttünk.
Hogy ez küs szelepben
Testével egyetemben
Ennyi nagy sok virtusa
El ne temettessék,
Földben ne tétessék,
Földnek minden lakosa
Boldog hírit-nevit,
Ím emlékezetit
Minden ember tudhassa.
Te, jutalom-adó,
Tőlünk imádandó
Szentháromság egy Isten,
Ennyi jóvoltáért,
Keresztény hitiért,
Mellyel virágzott itten,
Lelkében, testében,
Az örök életben
Vég nélkül nyugosszon.
Forrás: Versekben
tündöklő Erdély 1. kötet 170-172. old. – Második, javított és bővített kiadás –
Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése