Alszik az éjjeli őr, csuklóján pislog a lámpa,
ő is aludna.
Nincs ki vigyáz békénkre, barmunkra s feleségünk
és mimagunkra.
Nesztelenül, tőrrel markában surran a tolvaj,
éj a ruhája.
Cinkos fellegek ökle takarja a hold arcát, mint
gáz-hadilárva.
Verd föl az alvókat, füttyents, kongasd a harangot,
fújjad a lángot!
Ellopják szavainkat, a házat, a friss levegőt; védd,
védd a világot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése