Vörösmarty Mihály: A szegény anya (1836)

Kínnal szült fiakat szomorúságodra neveltél;

     Inségben nőttek nagyra könyűid alatt.

S a szükség őket szanaszét ragadozta; hanyatló

     Napjaidat nem volt, aki derítse, közel;

És idegen kezek ápolván sírodba letettek,

     Annyi szülöttid közt megsiratatlan anyát:

Oh, végetlennek kell lenni az üdvnek egekben,

     Hogy kielégitsen földi keserveidért.

Forrás: Vörösmarty Mihály összes költői művei 2., 367. old. – 

Szépirodalmi Könyvkiadó 1972.