2014. szept. 25.

Vörösmarty Mihály: A szegény anya (1836)



Kínnal szült fiakat szomorúságodra neveltél;
     Inségben nőttek nagyra könyűid alatt.
S a szükség őket szanaszét ragadozta; hanyatló
     Napjaidat nem volt, aki derítse, közel;
És idegen kezek ápolván sírodba letettek,
     Annyi szülöttid közt megsiratatlan anyát:
Oh, végetlennek kell lenni az üdvnek egekben,
     Hogy kielégitsen földi keserveidért.


Forrás: Vörösmarty Mihály összes költői művei 2., 367. old. – 
Szépirodalmi Könyvkiadó 1972.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése