Nem hervaszt engem szerelem,
De bú és fájdalom;
A sírba szállt le jegyesem:
Elhúnytát siratom.
S nemcsak könyezni fog szemem
Az elhúnyt kedvesért;
Ah élni nem lehet nekem,
Ha ő már véget ért.
S nem fogja senki sejteni,
Miért hervadtam el,
Nem fog virág fölzsengeni
A halmon, mely benyel.
De búm a sírban élni fog
Idők határaig
Lelkemmel, bár elhamvadok
A bú együtt lakik.
Ah egy volt, kit szerettem én,
És szeretőm csak egy:
Most ő a földben s rajta én
Haldokló síri jegy.
Forrás: Vörösmarty Mihály összes költői művei 2.,
362. old. – Szépirodalmi Könyvkiadó 1972.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése