Mélabú szoptató dajkája
a villamos bús dalával
veri szórja új pénzeit
a gyönyörű szökőkútnak
ADDIO ROMA PER SEMPRE
Rómát elönti a sirokkó
virágosan hab-öntőminta
megejtett Primavera Hajófar
ez az új tengeri betegség
Háromszögletű hűs árnyékdarab
nyúl ki a palota alól
Kis Máriám szívemnek angyala
hotel szobád Szűz Mária hava
s színházi páholy
hallgasd a húsvéti harangokat
Moszkvából vannak érkezőben
sírni kell az örömtől
csókold meg anyád sürgönyét
börtönöket nyit vörös testvérekkel tömötteket
nem megyünk már a szigetekre el soha
a volgai vontatók dalától lefordul trónusáról
a hóból és aranyból gyúrt Bozse Cara Krani
Jóestét kicsi Mária
Dominót játszik a hold
Éjszaka kezdődnek a házak
Csillag-csokor a mosolyod
Lekaszál szétszór engem a sirokkó
szívem szélrózsa
Éjszaka látni jól a házakat
Látni hogyan
nehezülnek a földre
megfagyott tengeri orkán
és
a hold
Kakasok ugatnak éjjel a Palatinus-hegyen
citromot loptam a pápai kertben
azt álmodtam a pápa kergetett
a Vatikán folyosóin
Holnap reggel esett volna
elmúlik minden akkor egy
lehajló orgonalevélen
egy hosszú ló kinyújtja szarvait
Épülő épületek
Katakombák halálos üdeség
nem féltek-e a mennyezetektől
rajongó súlyos rómaiak
Könnyed franciák festői mindennek mi súlyos
almának szárnyas vadnak palacknak asztaloknak
sehol így benneteket
még nem szerettelek
Itt a kezemben van az Isten
melegít
mint egy gyökér-pipa
Nézzük meg a költők házát
Shelley olyan volt mindig
mint egy vízbefúlt ifju lány
Utcai ernyő-sátor
Az ülő árnyék alatta virágot árul
A pápa bezárt mindenkit ideki
A tudósok a művészek
mennyit bajlódnak fáradoznak
hogy fölfedjék Isten hova bújt
Iszonyú bujócska ó én
szenvedek csak s este a halott énekesnő
Mozi a tizedik múzsa
minden utcában talpra áll
Páris kell nekem a Champs-Elysées
Páris kell nekem nem vagyok római
és moszkvai sem vagyok Mária
rue d'Anjoui szelídség
Áve Mária szívemet a Champs-Elysées fekszi meg
(Ford.: Illyés Gyula)
(Forrás: Jean Cocteau
válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése