Ibolyaillat reszket a légben,
Tüze van a kacagó napsugárnak,
S a friss szántásu ugarak felett
Tavaszi madarak suhogva szállnak.
Zsendül a föld, s a pajkos kankalin
Kidugja a réten selymes fejét;
Hallod az élet vidám muzsikáját
Erdőn, mezőkön szerteszét.
Oh március, nagy idők szép tanuja,
Itt vagy és soha meg nem változol,
Kezedben most is illatos virág van,
S szemedben pajkos, sugaras mosoly.
A szivedben ott ragyog-e az álom,
S a szabadságnak piros mámora,
Lesz-e a mi fájó honszerelmünkből
Hős cselekvések gyönyörü sora?
Paloták, kunyhók ormán trikolor leng,
S a szóvirágok dúsan ömlenek.
S lezajlanak erős fogadkozással
A kápráztató, fényes ünnepek.
Oh, március, tanits meg cselekedni,
Hogy tetteinkkel csüngjünk a hazán,
Mint egykor ők, a márciusi hősök,
A bilincstördelés nagy Tavaszán!...
Forrás: Magyar Lányok 14. évf. 14. sz. 1908. márc. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése