Azt hiszem, nincs olvasóink között egyetlen egy sem, aki ne ismerné Kiss József nevét. A melegszívű, nagy poétát, akinek verseit szavalják országszerte, akinek nincs egyetlen verse, amely meg ne találná egyenesen az utat az emberek szívéhez, s aki talán akkor is a legnagyobb költők egyike lenne, ha nem írt volna többet, mint azt az egy gyönyörű verset:
- Valahol messze, valahol régen
Megástak egy sirt temető szélen…
Pedig hát nemcsak azt az egy verset írta Kiss József, hanem nagyon, nagyon sok hasonló szépet, amelyek mind olyanok, mintha vert arany volna az alapjuk s a legdrágább gyöngyszemekből, legtüzesebb ékkövekből finoman cizellált ékszerré formálva.
Mostanában ünnepeltük meg Kiss József negyvenéves írói jubileumát, amelyen osztatlan lelkesedéssel vett részt az egész ország. Alkotó erejének teljességében érte meg az ősz poéta jubileumát, s ez alkalommal gyönyörű album alakú kiadásban jelentek meg versei, az utolsó öt esztendő termése. „Hulló levelek” a címe. Huszonhat költemény van benne, egyik szebb a másiknál. Az érzések, a hang, a világfelfogás oly változékonysága tárul elénkbe e költeményekből, hogy csodálattal eltelve állunk meg előttük. Az „Ajánlás” gyöngéd, könnyek közt mosolygó meghatottságában, a „Mese” bánatos humorában szelíd mélabút érezünk, míg „A naphoz” írt szárnyaló ódájában megszólal a mélységes szeretet, melyet az ember fia az áldott anyaföld iránt érez, s megszólal benne az önzetlen, hivalkodás nélkül való, jutalmat nem váró tiszta honszeretet.
- „Ó tűzz le forrón az én szép hazámra,
Legizzóbb lángod, te nap! ide vesd:
Hogy kétszer érjen a rónák kalásza
S kétszer piruljon a szőlőgerezd.
Forrald merész, nagy tettekre a vérünk,
Ha lankad a hit s csügged a remény –
És aranyozd be a mi szegénységünk,
Te arany nap az égbolt tetején.”
Lángoló gyűlölet csap föl szívéből Odessza szörnyű mészárlásainak hírére és riadó örömmel, lelkesedéssel köszönti a „Knyáz Potemkin” lázadóit, akik láncáról elmenekült hajójukon a szabadságot, az emberméltóságot viszik magukkal. A szilaj kitörésnek mily ereje nyilvánul meg benne s mily plasztikus a kép, amellyel befejezi:
- Te ura viharnak, tengernek, hajónak!
Ha elhivni látod poétádat jónak,
Ha üt majd az órám – hali-hó – hali-hó!
Pihenni mire jó? –
Hadd jőjjön el értem
Az a hajó!
A hatszáz legénnyel üljek ott egy sorba,
Mint a rózsák ülnek együtt egy bokorba,
Sivó pusztaságra, amely tikkad, szárad,
Vigyük el tavaszát a szabadulásnak.
Hali-hó – hali-hó! –
Te örök szent hajó!
Valósággal zenével teljes szimfónia ez a csodálatos költemény, amely egyenesen belemarkol az ember szívébe és fantáziájába. És olyan a többi is mind; tulajdonképpen mind a huszonhat verset sorra kellene vennünk s egyenként méltatnunk mindegyiknek a szépségét, tökéletes formáját és gazdag tartalmasságát. De ezt nem engedi szűk terünk. Ajánljuk azonban olvasóinknak, hogy szerezzék meg maguknak azt a gyönyörűséget, amelyet Kiss József költeményeinek olvasásával mindenki érezhet, akiben szív és érzés lakik.
A „Levelek hullása” külső formája méltó a tartalmához. Falus Elek, fiatal fest és illusztrátor sok ízléssel és megértéssel rajzolta meg Kiss József verseit. A tábla Courtens híres festményének, az „Aranyeső”-nek sikerült mása. A gyönyörű kötetet Singer és Wolfner adta ki, az ára 15 korona.
Forrás: Magyar Lányok 14. évf. 12. sz. 1908. márc. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése