- Prológ a kisbéri izraelita jótékony nőegyesület 25 éves jubileumára -
Harsányszavú kürtöt, zengő tárogatót
Ajkamra, kezembe nem veszek én,
Hogy messzire hallják paloták és kunyhók,
Zord hegyek ormán és völgyek ölén.
Csöndes otthonunknak szól e vigalom csak,
Nótával, mosollyal legyen ma tele?
Huszonöt év harcán e nap diadalnak,
Az asszonyi szivnek s kéznek ünnepe.
Az asszonyi szivé! Minden hatalom közt,
Minden művész között ő a legnagyobb!
Egyetlen, ki rosszat hatezer év óta
Sohasem, de mindig csak jót alkotott.
Tavaszi álomnál gazdagabb pompája
S mint felhőtlen ég, oly tiszta és szelid;
Az asszonyi sziv: a balzsamok rózsája,
Gyógyit és megbűvöl, nyugtat s lelkesit.
És a női kéz! Az Isten keszkenője!
Szeretet selyméből szőtte ő maga,
Ráhimezve fényből, meleg napsugárból
A tündöklő mennynek minden csillaga.
Hogyha megsimogat, tündéri csókjától
Megenyhül a bánat, meggyógyul a seb;
Letörölni véle homlok verejtékét
Minden munka között a legédesebb!
Ma csak az a rózsa s keszkenő meséljen!
Volt egyszer egy… Volt ám, nem is egy, de száz!
Sötét búbánatból gyászfekete fátyol,
Liliom halála… Virághervadás…
A nyomor tanyáin sápadt gond szülötte,
Álomtalan éjjel néma szenvedés;
Árvák sohajtása, özvegyek sirása,
Zokogó jajszóban kétségbeesés.
S jött a piros rózsa: a lélek virága;
Szent tüze kigyúlt a női arcokon,
Vele jött az Isten selyemkeszkenője,
Tündérujjak szálltak angyalszárnyakon:
Oszoljon a bánat! Könny ne hulljon!
Ne legyen több fátyol gyászos, fekete!
- Huszonöt év óta a sirok virágát
S töviseit tépte a nők kis keze.
Cioni asszonyok! Hebron rózsafái!
Hogyha számonszedem, mit csináltatok,
Földobogó szivvel, büszkén hirdetem, hogy
Én is veletek s a tietek vagyok!
Dicsőség tinéktek, égő piros rózsák!
Dicsőség tinéktek, selyem keszkenők!
Az emberszeretet fehér lobogóját
Hódolva hajtom meg munkátok előtt!
Nem magasztal kürtszó, nem tárogató se;
Nevetek nem röpűl völgyről-völgyre át,
De megünnepeli minden igaz ember,
Szent munkálkodástok nagy diadalát.
S éjféli magányból özvegyek és árvák
Sohajtását hallom, hogy száll reszketőn:
Legyen áldás rajtad, balzsamok rózsája!
Ezer áldás minden – selyemkeszkenőn.
Forrás: Magyar Lányok 14. évf. 9. sz. 1908. febr. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése